ablakpárkány

Ez az év a partyk éve, legalábbis családunkban. Január 4-én az Évi40-re töltöttük meg kis lakásunkat több mint tucatnyi barátunkkal, múlt vasárnap a Zsófi4 tette zsúfolttá otthonunk. Csaknem 20-an, gyerekek és szüleik, barátaink és gyermekeik, ovis pajtások szüleikkel és kis tesójukkal, Gabi lányomék. Nekem az egyik ovis anyuka, Eszter utólagos véleménye tetszett legjobban: "rettentően féltem az ovis buliktól és nagyon boldog vagyok, h ez ilyen laza is lehet!!! Óriási buli volt!"A gyerkőcök egy maroknyi csoportja, Zsófi mellett legjobb barátnői: balról Nina, jobbról Lili. Bal szélen a világ legjobb kisgyermeknevelője, Rita, Zsófi nagy barátja.A szülők egy része. Előtérben Iza, akit a buli előtt egy órával hívott meg Zsófi, mert véletlenül találkoztak a játszótéren. Szerencsére édesanyja, a bal szélen látható Orsolya elhozta. Jobbra Fülöp anyukája, az idézett Eszter. Középen Lili szülei, Szilvi és Bálint. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát. A gyerekek őrjöngve pogóztak lufikkal, a felnőttek iszogattak és beszélgettek. Mindenki figyelt mindenkire.Zsófi is elpilledt a végére. Pilledten lépett 5. életévébe. A romeltakarítás után valami rajzfilmet néz és tejet iszik a szélforgóján ülve. Éltesse az Isten!

jártunk március 15-én. Eredetileg múzeumba igyekeztünk, méghozzá a természettudományiba, de Zsófi elaludt az autóban, ezért inkább beautókáztunk a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertbe (néhai Kerepesi Temető), és ott tekeregtünk, hogy megtaláljam Csillag Teréz színésznő szoborral díszített sírját, ugyanis évtizedekkel ezelőtt e sír közelébe temettük el akkor még kicsi Gabi lányom nyulát, Gombócot, aki éppen Gabi jó szándékú szorításától lehelte ki nyúllelkét egy húsvét után. Nem találtam, helyette viszont fotókat készítettem a hátsó traktusban meredező szobrokról. Íme, egy csokorra való.Ez például épp nem meredezik, hanem ledőlt egy kicsit. Mondhatni, meghalt.Itt meg egy relief, ha nem tévedek, talán március idusa ihletett, hogy megörökítsem- Ágyú, Nagy-Magyarország-szerű kontúrok, kereszt.Íme, egy angyal, ha minden igaz, női angyal, legalábbis a bal keble erre enged következtetni. Apropó vannak női angyalok?Egy magányos Jézus a dzsindzsásban.Anya gyermekével (Berkes Béláné). Vajon mit csinál éppen fura pózba csavarodott gyermekével?Ez a néni félig szobor, félig dombormű. Egészen félszegen ül, és mered valahová balfelé. Talán most pillantotta meg a Halált.Ennek a fószernek (Balázs Árpádnak?) valaki alaposan elhúzta a nótáját. Így kell az összeomlás szélén állva, búbánatosan hegedülni archaizált jelmezben.Fiatal lány félmeztelenül. Sokszor nem tudom, hogy a szobor az elhunytat ábrázolja-e, vagy csupán jelkép.Megint egy nő, mintha a női testtel lehetne legjobban megragadni a halál lényegét. Igazából az oszlopcsonk tetszett meg.Ismét egy nő, afféle anyatípus. Tekintélyt parancsolón ül valami padon, kissé szemrehányón néz.Vidám gyerkőcök hancúroznak egy kőkoporsón, természetesen pucéron. Egy pedofil utolsó kívánsága.Ez egyáltalán nem illik ide. József Attila sírján rozsdul utolsó verse. Tetszetős.Gyengénlátóknak.Ablak ugyanarra a témára.A művészparcella távolról. E képpel le is zárult temetői sétánk. Jó hangulata volt a sírkertnek, mint szinte mindig, nekem. Régen, mikor a szomszédban laktunk, gyakran kisétáltunk ide, olykor magam is, néha sörökkel. Bármilyen év- és napszakban szerettem ott lézengeni. Gyalog is, biciklin is. Most autóval.

Február 16-án Solymárra kirándultunk Krisztával. Azt hiszem, sosem jegyzem meg, hogy Kriszta, vagy Kriszti, de ez mellékes. Csudajó idő volt, napocs, némi sár, jókedv. Patak, zuhatag, homokbucka-hegy, nagyrét, váracska, vendéglő gyerekmenüvel. Képek:Lányom remekül kijött Krisztivel, hála utóbbi kiváló pedagógusi képességeinek, és leginkább annak, hogy kiváló ember. Mondókák, apró játékok, humor - semmi bugyuta gügyögés a "kisemberrel". Zsófi értékelte is.Dagonya a solymári vár végében álló színpadon: azért a 6 kilométer, az csak 6 kilométer. Meg a nap süt.Mindeközben én szelfiztem a reneszánsz kapubejáró-utánzatok előtt, és meg kell mondjam, 1/pazarul áll a fekete ruha vörös sállal, 2/a napszemüveg öltöztet, 3/még mindig (55) vonzó pasi vagyok és 4/van érzékem a fotózáshoz.Végül gyerekadag ételek 1150 forintért (rántott csirk, hasáb, 2 db kakaós palacsinta), szódavíz, kávé, móka, kacagás, rajzverseny a solymári Venezia Pizzéria és Étteremben. Jó kirándulás volt! 

töltöttünk néhány órát szombat délután/este, mivel jelentkeztünk a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum facebookos hirdetésére, amiben közönséget kerestek A fotográfia anatómiája című kiállításukhoz, ha jól emlékszem, ez volt a tárlat címe. Egy szlovák rendszámú busz vitt minket a Műcsarnok elől délután 3-kor, és hozott vissza Újbudára este 11 körül.Ez volt az első objektum, amelyet megláttunk: a Mosoni-Dunán átívelő kivilágított Kossuth híd.A bencés templom a Széchenyi téren, ha minden igaz, mellette a bencés gimnázium épülete.A régi Riadó-tér, a későbbi zöldségpiac érdekes alakú házának első ismert tulajdonosa 1617-ben Zaphot György német varga volt. 1703-ban már emeletes, ekkor Simon Györgyé. A XIX. században Valner-Habosy Pálé, akitől a Kreszta kereskedőcsalád szerezte meg; innen a közismert neve.  Három utcára néző alakjában klasszicista homlokzatú, de a rövid oldalán levő lekontyolt, meredek oromzat és a földszint fölé kinyúló síkú emelete íves, zárt erkélyt utánzó sarkainak kúpos alátámasztása középkori eredetre utal. Kreszta FerencJenő fűszerkereskedő  Győrben született 1875. szeptember 25-én. Iskoláit Győrben végezte, a kereskedést is helyben tanulta. 1903-ban nyitotta meg fűszerkereskedését, a később róla elnevezett “Kreszta-ház”-ban. 
(az Egykor.hu fotója)

Zoli barátommal a Hrabal Sörözőben, ami étterem is egyben, csehszlovák kínálattal. Postřižinské sört ittunk csapolva, elébb világosat, utóbb feketét, a háttérben halkan alázta a Barcelona a Valenciát a kivetítőn, mi pedig rájöttünk Zolival, hogy ugyan baromi rég nem találkoztunk, azért egy húron pendülünk ma is, leszámítva a belpolitikát. Szóval jó volt beszélgetni, és jó lesz folytatni márciusban, mikorra meghívtak egy hétvégére Ágival. Megyünk!A sörözőből elsétáltunk a zsinagógához, amelyről megtudtam, hogy Benkó Károly pesti építész tervei alapján épült, 1870. szeptember 15-én avatták fel a templomépülethez kapcsolódó, kétemeletes iskolával együtt. A részletes kiviteli terveket az Örömy, Hencz és Bergh nevű pesti cég dolgozta ki, a kivitelező Fränkel Vilmos bécsi építész volt. A késő historizmus és szecesszió szellemében épített zsinagóga Győr egyik reprezentatív épülete lett. Hosszú ideig mintaként szolgált más városok zsinagógáinak építéséhez, mint a nagyvárosi környezetbe jól illeszkedő, nagy befogadóképességű zsinagógák méltó előképe.
Érdekesség, hogy az épület előtti téren áll gr. Bethlen István szobra. Az egykori miniszterelnökről érdemes tudni, hogy bár aktív kormányfőként bizonyos mértékben revizionista, a trianoni döntéseket felülírni szándékozó külpolitikát folytatott, később tanácsadóként hibának tartotta a belépést a második világháborúba, elítélte a zsidótörvényeket. 1943–44-ben a háborúból való kiugrást támogatta, s angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett.A zsinagógával átellenben áll ez a helyre kis épület, tornyocskákkal, amely úgy kapcsolódik mélymagyar jelenünkhöz, hogy benne nem templom, imaház, esetleg várostörténeti múzeum üzemel, hanem nemzeti dohánybolt működik (ami engem már egy hónapja nem izgat). Futja a győrieknek, sőt, fussa.A tréfás erdei manó, a fintorgó kobold és a mosolygó ork találkozása a Rábán árívelő hidak egyikén.S ha már híddal nyitottam, híddal - pontosabban hídról - zárom is soraimat. A Radó-szigeten átvezető Kettős híd budai végében készült e kép, legalábbis ha a folyásirányt vesszük alapul.
Szóval Győr fasza hely, még így, sötétben is sokat felvillant magáról, élnek ott barátaink, ráadásul az óriáskerekük (Győr Eye) magasabb, mint a pesti. Márciusban vissza.

Alighanem utoljára jártam múlt héten a Kék Ló nevű klubkocsmában, merthogy több más kreatív fővárosi hely mellett ez is bezár hamarosan, egészen pontosan hónap végén. Bassza meg!Ez a zaj- és zörejzene egyik prominense, a Külföldönkívüliek zenekar, jobb szélen Hevesi Nándival. Valahol az első sorban ül Kriszta az új barátjával. Neki is hasonló érzései voltak a zenehallgatás után, mint nekem: néha felkap a zene, magával ragad, visz egy darabig, aztán kiszáll alólam, földre ejt, ott hagy, én meg unatkozom. Szép kép.

Újságíró pályafutásom egyik legjobb interjúját készítettem Scherer Péterrel, akivel nem olyan nehéz persze, mert rendkívül nyitott és jó szívű ember, de azért hozzáteszem, hogy ahhoz én is kellettem, hogy félszavakból is értsük egymást, és a végén azt mondja Pepe: Látom rajtad, hogy jó csávó vagy. Legvégül pedig írtam egy kiváló cikket.Itt éppen Zsófinak üzen a Kufli-könyvébe, mint a rajzfilm mesélője, aki azt írta a sorai végére: Pepe, a 8. kufli. 

kultúra egyáltalán nem áll közel hozzánk, sőt, inkább távol, ám január elején egy kedves ismerősünk, Kása Juli elhívott a falujukba, Biatorbágyra, gyermektáncházba.Lényeg, hogy Zsófi remekül érezte magát, mi meg jól éreztük magunkat attól, hogy Zsófi jól. Fél éve még fékeveszetten szaladgált a MOMKult hasonló rendezvényén, most meg elküldött minket, hogy hagyjuk őt táncikálni. Ott áll középen.

tél van és csend és hó és halálugye, de legalább idén kap egy kis képet Zsófi arról, milyen egy igazi tél káeurópai kis országunkban. Nekem vannak még igazi havas élményeim gyermek- és kamaszkoromból, aztán sokáig semmi. Volt olyan tél is, hogy szinte egyáltalán nem, esett hó, és már-már örültem a bicikliidőnek. Azért most jó ez is.

Természetesen mindhárman voltunk Pozsonyban, de ezúttal csak azokat a képeket teszem ebbe a posztba, amelyek Zsófit mutatják, úgyhogy aki a városról szeretne fotókat látni, esetleg olyanokat is, amelyeken mi is szereplünk, az keressen fel privátban, szívesen elküldöm a kért képeket. Szóval.Zsófi emléklakatokra csodálkozik rá a Mihály-kapu felé vezető úton. Ha nem tévedek, ilyeneket elsősorban szerelmespárok szoktak föltenni ide-oda, itthon például a Szabadság hídon láttam ilyeneket.A sört én ittam, de Zsófi nézett ki úgy, mintha a sajátját már betolta volna, és épp reklamálná a következőt......el is aludt hamarost, és mintha kissé szétcsúszott volna minden álmában...Másnap reggel aztán decensen ült Zsófi a szállásunkhoz közeli reggelizőhelyen, ahol kiválasztott magának egy impozáns és kellően drága habosbabos süteménycsodát, ami az első falat után már nem kellett neki, így édesanyja bekonyhamalacozta (de jó szó).Ez a kép a Mirbach Palace nevű intézményben készült róla, amint a prospektussal a kezében két barokk szobor közt pózol. Ez volt egyébként a múzeum legkevésbé érdekes kiállítórésze, Josef Lada (Svejk karikaturistája), illetve Kornis Péter fotókiállítása igazán tetszett.Már megint a sör, ráadásul borovicskával súlyosbítva, az igazi kockás terítős 1. Slovak Pub nevű műintézményben, ahol barátainkkal ettünk-ittunk utoljára tavaly áprilisban, Olmützből hazafelé jövet, az elbaszott magyar választás napján.Egy óvárosi családias kávézóban próbálgatja új Kisvakondját, amit ígéretünkhöz híven megkapott Vakondiában, bár ez inkább Csehországra illene, a Kisvakond onnan származik. A poharakban víz van.Heves rugózás a Szlovák Nemzeti Színház előtti behavazott téren, ahonnan kedvenc pozsonyi kocsmánkba tartottunk, a vár lábánál lévő U Certába, amelyet az Ördöghöz címeztek. Csak Zsófit ábrázoló fotó nem készült ott, mert a megörökített Sátántól félt egy kicsit, és az anyjához húzódott, ez meg most egy olyan poszt, ahol csak Zsófi szerepel.Utolsó nap délelőtt ellátogattunk a Bibione Nemzetközi Gyermekmúzeumba, ahol jól éreztük magunkat, mi felnőttek is, ugyanis meglehetősen interaktív kiállítást rendeztek be, amelyben a résztvevők például belehelyezhették magukat egy rajzfilmbe, amit saját kis papírtévében meg is nézhettek. Éltünk a lehetőséggel.Végül Japánba látogattunk, mivel az egyik emelet Japánnak volt berendezve, tudjátok, felkelő nap meg ilyenek. Zsófi talán a Fuji-hegyen képzeli magát. Így lehet pillanatok alatt eljutni Szlovákiából Japánba. 
Pozsony remek hely, amit ezúttal komolyan beborított a hó, ami dobott egyet eddigi Pozsony-képünkön. Szeretjük, na, menjetek ti is. Mi legközelebb talán májusban térünk be ismét egy ebédre, a cseh Hradec Kralovéból hazafelé. Ahoj!

Idén is, ha jól számolom, 12. alkalommal, január elsején fölhágtunk a Gellért-hegyre, a Filozófiai Kertbe, vagy Filozófusok-kertjébe, hogy csudaszépeket és csudajókat kívánjunk magunknak és szeretteinknek a 2019-es évre is. Jó hangulatban indult az év, autónkban már ott lapult az Orsitól kapott diavetítő, lélekben már a barátságos Bratislavában jártunk, ahová másnap délelőtt repített a vonatunk.

Hol másutt zárulhatott volna az év, mint a képen látható festői Párkányban? Meglepően jól sikerült a ma záródott kirándulás, jó volt a társaság, az étel-ital. Agyő cigaretta! Agyő 2018!

Merthogy a nagycsaládozás, egyáltalán az egész pörgős év Mariborostul, Macedóniástul, Keszthelyestül, Ösküstül meglehetősen fárasztó. És hogy a legjobb aludni, mint úgy, hogy apja párnáját megragadja míg az öreg vécére megy, aztán el sem engedi reggelig.

Nem szeretek mindenkit Évi-oldali családtagjaim közül (én-oldaliak alig vannak), egyeseket jobban, másokat kevésbé, van, akit egyáltalán nem, igaz, nem is utálok senkit. Viszont valamit megadtak számomra, ami azelőtt nem volt része az életemnek: a nagycsaládhoz tartozás érzetét. Köszönöm.

Méghozzá a világ legjobb fogorvosánál és szájsebészénél, Bartha Vikinél, aki 40 év rettegés után múlasztotta el atavisztikus rettegésemet a fogorvosoktól. A képen is látszik: Zsófi antréja remekül sikerült, ő talán soha sem fog félni a fogdoktoroktól, hála a finom kezű Viki remek pedagógusi attitűdjének. 

A kis Oláh Ibi a fodrásznál, még szőkén, megilletődöttségén látszik, hogy életében először.

Idén is meghatározó helyszíne volt az életünknek Keszthely, Vonyarc, Fenyves és társaik. Jövőre is az lesz, remélem.

Boldog újat, kedves barátaink!

E köszöntés nem tartozik Zsófi kedvencei közé, amiben nyilván szerepet játszik az is, hogy este képtelenek vagyunk normális időben elaltatni, tegnap is éjfél körül nyugodott le, legújabb szokása szerint 11 órától közénk fészkelve magát. Az alábbi, ma reggel készült képeken jól látszik a kialvatlanságból fakadó bágyadtság.Még jóformán alszik, miközben issza a meleg tejet, ami afféle kávészerepet játszik nála reggelenteezen a képen már kicsit belepillant a bögrébe, hogy konstatálja: tényleg elfogyott az első adagitt pedig már csaknem éber benyomást kelt, de tudjuk: amint elfogyott a tej, és leteszi a bögrét, menten visszaalszik néhány percre, miközben édesanyja serényen öltözteti alvó testét. A frizurája különösen tetszetős ilyenkor, nem bírok betelni vele. Drágaszágom!

igazán nevezném, azt a néhány száz fős, legfeljebb másfél ezres megmoccanást, amelyet a CEU beszántása ellen szervezett a Momentum a közelmúltban. Nevezzük tüntinek, ami egyáltalán nem azt a maroknyi demonstrálót minősíti, akik elmentek a szar időben is véleményt nyilvánítani, hanem a távol maradt tízezreket.Lányom például nem is adta az arcát ehhez a gyér gyülekezethez. Ellenben arccal és névvel fog feszíteni agg szüleivel együtt a barikádokon, amikor elzavarjuk ezeket a senkiháziakat. Azért legalább megtettük a tőlünk telhetőt, hogy jelezzük: aljas dolog elüldözni az országból a legnívósabb egyetemet. Sőt. Diktatúrákban szokás működő intézményeket, iskolákat, szórakozóhelyeket, zenekarokat, egyesületeket elzavarni, ellehetetleníteni, betiltani. Mao már közel jár hozzá.

pontosabban A Sivatagban is jártunk november elején. A Sivatag, ugye, Gyenesdiástól fölfelé található, azaz a Faludi kocsmától kell fölkanyarogni a dombra, a Nagymezőig, onnan gyalog tovább az egykori kőbányához, ahol engem mindig magával ragad a táj kietlensége. Vagy kiessége. Ki érti ezeknek a szavaknak a jelentését?Zsófi biztosan, már most nagy szómágus a kis félszeműm. Itt mutatja, hová szeretne felkapaszkodni, de mi nem hallgattunk rá, inkább leereszkedtünk a völgybe, ahol fadarabokkal rajzoltunk az agyagba. Hej, ha gyermekünk tudná, micsoda jó dolog kiülni a meredély szélére, kezedben egy üveg sörrel láblógázva.. vagy például mit műveltek a szülei vagy tíz éve az egyik bozót csekély takarásában, míg szemből fel nem bukkant egy apácacsapat... Istennek legyen nyála!

a méltán népszerű énekesnő volt a vendégem néhány hete a rádióban, ezúttal franciásított sanzonjaiból összeállított estjét harangozta be a nagyérdeműnek, és mint vele mindig, jót szórakoztunk a műsor előtt, közben és után. Szokásunkhoz híven készítettem néhány közös fotót, az alábbi sikerrel:Ezen a képen mondjuk Lázár Jánosra emlékeztet, de a fogai határozottan épek, és általában tetszik a nőkön a nagy karika fülbevaló, ami szerintem Lázárnak is jól áll ezen a képen.Itt már szedresebb, nem csekély méretű orra kimondottan tetszik, ezeken a közeli képeken különösen hangsúlyos. Van valami erotikus a nagy orrú lányokban. Mondjuk a nagy orruk. (Állítólag akinek az orra nagy - nemtől függetlenül -, annak a micsodája is méretes, de ezt nem tudom empirikus módon alátámasztani. Alátámasztani.)Na, végre, itt már teljes pompájában ragyog kettősünk: Kriszti - akivel vállaltan elfogult vagyok, mind zenészi kvalitásait, mind nőiségét tekintve - bájos, mint mindig, én meg rokonszenves vagyok, mint többnyire. Lázár meg elmehet a kurva anyjába.

volt az indián neve a gyerekkoromban Gojko Mitić főszereplésével játszott jugoszláv indiános filmekben a vasútnak. Miután Mitić-rajongó voltam, és a Fehér farkasok című film egyik jelenetén annyira drukkoltam neki, hogy elragadtatásomban jó hangosan befingtam a Bartók Moziba, amin a közönség jót kacagott, a játszótéren viszont elneveztek Tűzparipának. Ez jutott eszembe a szokásos őszi óriáskörömről visszafelé tekerve a Budafok magasságában a holtvágányokra kirakott vonatokat látva. Íme.Nem tudom, honnan és miért kerültek oda, lesz-e további sorsuk, vagy marad a szórványos közszemle, de akár egy vadnyugati film kellékei is lehetnének ezek a vas- és faszörnyek.Jó volna tudni, mikor üzemeltek ezek az alkalmatosságok, kik kormányozták őket, hány kilométert tettek meg és merre, hány utast és mennyi árut és mit szállítottak, ilyenek.A tartálykocsiban is mi volt? Tej? Nitroglicerin? Kőolaj? Az oldalára festett graffiti tanúsága szerint a kerékpározás hőskorában kerülhetett rá a bal oldali ábra. Igaz, a jobb oldali már olyan, mint Pom-Po Trump-frizurával, kerekeken. Úgyhogy tanácstalan vagyok.Vajon elhaladhattak a budatétényi Campona vasútállomás építőkockákból kirakott, jelenleg végleg lezárt épületegyüttese mellett?Esetleg emellett a tűzoltók kiképzőtelepére emlékeztető objektum mellett, legalábbis ami a jobb sarokban álló lepusztult házat illeti, erősen emlékeztet a csornai temető melletti tűzoltó laktanya gyakorló épületére.Vagy e gyár mellett suhanhatott egykor, amikor még épek voltak az ablaktáblák, és Mancika csípejét csábosan riszálva így is, úgy is elhaladt a kancsó vízzel a dolgozók munkapadjai mellett? Hát nem csodálatok ez az óráskör, Már csak hat hónap, és itt a tavaszi..Addig be kell érnem Gojko Mitić-csel.

Lehetne akár egy Berzsenyi-vers címe is a fenti, de nem. A Normafához kirándultunk október közepén, a Mátra előtti hétvégén (ahonnan Recskre látogattunk, de egyetlen képet sem készítettem, úgyhogy arról nem írok most). Szóval a jó öreg Normafa, ahol eljegyeztem Évit a cseresznyefa alatt 2005. augusztusában, egy havi ismeretség után. A Normafa csaknem olyan, mint 10-20-30-40-50 éve, Nyilván sokkal drágább a rétes a hosszú ideje monopolhelyzetben lévő rétesezőben, modernebb a játszótér, magasabbak a fák.
De a Libegő bezzeg hangos, köszönhetően annak a sok-sok embernek, akik hozzánk hasonlóan úgy döntöttek, hogy gyermeküket lelibegőzéssel vesztegetik meg. Zsófi már repesve várta, hogy a kígyózó sor a libegőhöz érjen, és behuppanjunk az ülésbe, ami után már csak az a teendő, hogy előre hajtsuk a kapaszkodó korláttal egybeépített lábtartót. Hajtottam rendesen, de miután kicsit akadt, erőteljesen nyomtam lefelé. Akkor már üvöltött Zsófi.Itt jól látszik, hogy potyognak a könnyei. Egyszerűen nem értettük, mi a baja. Talán fél a magasságtól? Titkon tériszonyos? Végül szemből átkiáltott az egyik gondola utasa, hogy a kapaszkodó előrehajtásával beszorítottuk Zsófi lábát, egészen pontosan ráhúztam a korlátot a gyerek lábára. Baszki! Így elrontani az első libegőzést! Aztán néhány perc múlva örömmel nyugtáztuk, hogy a probléma orvoslása után hamar felengedett a kis csaj, amiről az alábbi kép tanúskodik:Ezen már mindenki boldog, én annyira, hogy még titkolt foghiányom is látszik a képem rendezői jobbján. Sebaj. Lényeg, hogy Zsófi jól mulatott. Már csak abszolút egészségtelen, drága (400 Ft.) és szar vattacukrot kellett vennünk neki a lenti állomáson, ettől az ösztövér embertől:Korunk cukrosbácsija. Gyanítom, soha sem evett a vattacukrából, különben nem volna ennyire sovány. Nem is embernek való étek, a készítése mindenesetre elég érdekes néhány percig. Látszólag az ízek kavalkádja, lehet vegyeset is kérni, Zsófi például epreset kértés kapott. Nagyjából a fotó készültéig tetszett neki a vattázás, az első kóstolás után kezembe nyomta a cuccot, én ettem meg hógolyónyira gyúrva, egyetlen falással, csoda, hogy nem hánytam tele a buszt a rózsaszín szirupos masszával. A fotón azért jól mutat a színek harmóniája. Zsófi után az egyik gyerek rágógumi ízűt kért. Ő biztosan rókázott.

Az én Berlinem. Európa New York-ja, a legszabadabb város a kontinensen. Nem túl szép, tenyeres-talpas, vagy legalábbis hízásra hajlamos, nagy lábú szőke nők, sörvirsli, Bundesliga-frizura, Udo Jürgens, Trabant, Fal, alacsonyan szálló felhők. Először húszévesen akkori szerelmemmel, átutazóban, hat éve jelenlegivel, egy hétig. Vasárnap délelőtt béreltem egy biciklit (1 óra = 2 euro), és először felkerestem a 2012-es helyeinket. Előbb azonban egy kép az előző esti vacsoráról, amit egy szállodánkhoz közeli etióp étteremben ettünk.Etióp bableves, tunkoláshoz adott feltekert lágy palacsintatésztával, csirke főtt tojással, túróval csípős szósszal leöntve, palacsintaágyon. Evőeszközt nem adtak (na, jó, kanalat igen), megoldottuk.És rögtön utána megcsodáltuk a szomszédban ezt a festett házat, ha már a léha Kreuzbergig nem jutottunk el ezen az úton.Ez pedig már a vasárnap délelőtti biciklis köröm első állomása, a Győzelmi oszlop. 

A Győzelmi oszlop (németül: Siegessäule (segítség·infó), Sieg "győzelem" + Säule "oszlop") emlékmű Berlinben, Németországban. Heinrich Strack tervezte a porosz–dán háborúban aratott porosz győzelem emlékére, 1873. szeptember 2-án avatták fel. Előtte a Porosz Királyság 1866-ban Ausztria, majd 1871-ben Franciaország felett is diadalmaskodott, így az emlékmű többszörösen indokolttá vált. Az eredeti tervektől eltérően ezek az úgy nevezett egyesítési háborúk inspirálták az emlékmű tetején található Victoria-szobrot, mely 8,3 méter magas és 35 tonnás. A Friedrich Drake által tervezett szobornak a helyiek a Goldelsebecenevet adták, ami „Arany Bözsit” jelent. A neoklasszicista Győzelmi oszlop a város egyik fő látványossága, kilátója egyedülálló berlini panorámát nyújt.S ha már háború, íme egy első világháborús emlékmű a Strasse des 17. Juni mentén. Ki tudja, mire olyan büszkék a németek abból a háborúból?Béke, béke, béke, hirdeti ez a szobor, közvetlenül az első világháborús szoborcsoporttal szemben, az útválasztó sávban, gyakorlatilag csak szabálytalanul lehet megközelíteni az égbe kiáltó figurát. Legutóbb észre sem vettük, pedig mellette bicikliztünk el. Már ha egyáltalán ott volt már.Itt, az Alt-Moabit str. mentén, a múltkori szállásunkhoz közeli pavilonban ittuk első közös berlini sörünket, ettünk itt sült kolbászt az esti sörözés után hazatértünkben, grill csirkét ebédre. Jó, hogy még mindig üzemel, és Ottó a tulaj.AzAz obligát berlini kép, háttérben a Brandenburgi kapu, előtérben én a kölcsönzött biciklivel.

A Brandenburgi kapu Berlin központjában levő korai klasszicista építmény, a város és egyben Németország jelképe. A kaput Carl Gotthard Langhans építette 1788–1791 között II. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére, és az idők során több olyan eseménynek tanúja volt, amelyek nemcsak Berlin és Németország, hanem Európa és a világ 20. századi történelme szempontjából is fontosak. 26 méter magas, 65,5 méter széles és 11 méter mély klasszicista homokkő-építmény, amelyet az athéni Akropolisz-beli Propülaia mintájára alakítottak ki. A kaput a Johann Gottfried Schadow által készített öt méter magas bronzszobor koronázza, amely a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja, ahogy a négylovas szekerén (quadriga) behajt a városba.

A fotózáshoz megkértem egy két egymást fotózó lány egyikét. Készített vagy nyolcat, de vagy a keze lógott be a képbe, vagy a lába, vagy a szobor tetejét vágta le, vagy a fejemet. Legközelebb nem esztétikai szempontok alapján választok fotóst. Végül megkértek engem is, hogy készítsek képet kettejükről, s én készítettem is. Az biztosan rendben van.2005. május 10-én adták át Európa hatmilliónyi meggyilkolt zsidóságának emlékhelyét. Az Emlékhelyet - hosszas viták közepette - Peter Eisenman New York-i építész tervezte, 1999-es nyertes nemzetközi pályázat alapján. A Berlin központjában lévő, mintegy kéthektáros tömb, mely nemcsak a náci birodalom központja, hanem a berlini fal melletti "halálövezet" része is volt, mára 2711 db, geometrikus rendben elhelyezett, beton sztélével borított nyilvános parkká alakult, a tervező szerint gyermekek játszóhelyeként, sőt családok piknikezésére is alkalmas módon. A sztélék 2.38 x 0.95 m alapterületűek, 0.2-4.7 m magasságúak, a park közepe felé gödör-szerűen lejtő gránit kiskocka-kő burkolatba vannak ágyazva. Az Emlékhelyet földalatti információs központ egészíti ki.

Kemény világ, plasztikus, hullámzó látvány, igazi sírkert a szó európai értelmében.A Humboldt Egyetem (németül: Humboldt-Universität zu Berlin) Berlin legnagyobb, legrégebbi, s Németország egyik legjobb, legelismertebb egyeteme, mely 28 Nobel-díjast adott a világnak. Hat éve ezen a téren fotóztuk le egymást Évivel biciklizés közben. Fátlan, csupasz, mégis közel áll szívemhez.Ez pedig egy belvárosban gyakran felbukkanó plakát, amelyen két tetovált, katona- vagy rendőrsapkás fiatalember csókolózik. (Egy másik fotón egy fiatal lány smárol Berlin címerállatával, a medvével.) Élőben sokkal bizarrabb srácokat is láttunk.A Dunához képest rendkívül keskenyke Spree-folyó tele van turistákat szállító hajókkal, üdítő látványt nyújtva a hidakról bámészkodóknak, jelen esetbe nekem.Az utolsó cigis kép rólam. Ugye, milyen Robert de Nirós csávó vagyok rajta? Hogy kell ezt helyesen írni?St. Marienkirche (Berlin Mitte) - templom az Alexanderplatzon a TV torony tövében. A Szűz Mária tiszteletére szentelt, három hajós, gótikus csarnoktemplom a középkori Berlin 6 nagy templomának egyike, melyet az 1270-es években kezdték építeni.

Innen még eltekertem a Karl-Marx-Allee-ra, amely Kelet-Berlin egyik leghíresebb sugárútja, a szocialista realizmus egyik legmonumentálisabb alkotása volt az egykori NDK-ban. Nevét az ismert német közgazdászról, filozófusról, szocialista teoretikusról, Karl Marxról kapta. Az utca Berlin-Mitte és Friedrichshain-Kreuzberg kerületéhez tartozik, amely 1949-től 1989-ig a szovjet megszállási szektorban volt.Végül a Wizz Air menetrendszerű járatával hétfő délután hazarepültünk jobb sorsra érdemes hazánkba, miközben a hányingert visszanyelve igyekeztem értelmes mondatokban válaszolni a mellettem ülő Kata nevű nőnek, aki látva szorongásomat, kedveskedett szóval tartani.

Berlin ismét meghódított, alig várom, hogy két éven belül (ahogy tervezzük) újra ott legyek. Jó volt néhány napra szabadnak éreznem magam, köszönöm, hogy egy röpke időre berlini lehettem ismét. Harmadik, negyedik nap.

Szóval Szép Fruzsi jóvoltából hivatalosak voltunk a berlini Lollapalooza fesztiválra, amelynek előzményeiről itt lehet bővebben olvasni. Az idei berlini rendezvénynek az Adolf Hitler köszöntőjével nyíló 1936-os olimpia stadionja adott helyt. A kép eszembe juttatta a füstölgő krematóriumokat, igaz, csak utólag.Az U2 metró már eleve dugig volt nagyjából 15-25 közötti fiatalokkal, akik között meglehetősen öregnek éreztük magunkat Zsuzsával, de ez nem különösebben érdekelt bennünket. Inkább sajnáltam ezeket a szegény gyerekeket, mennyi szarságon kell még átverekedniük magukat, mire olyan remek emberek lesznek, mint mi, és még a legnagyobb igyekezet sem garancia semmire.Az alagúton áthaladva kicsit olyan érzésem volt, mint amikor átmész az Úttörővasút alatt a Hűvösvölgy felé. Szép idő volt, vidám és várakozás teljes hangulat, amit földobott az útközben a Trónok harca szignálját játszó fiú vonósnégyesamit ezzel az elkapott mellecskével tettem teljessé a képes beszámolómban. Sajnos a téglafal és a fiúk látszanak élesebben, de így talán sejtelmesebb a fotó.És íme, a stadion. Előtte állva nem tűnik valami elképesztően hatalmasnak, de belépve mégis lenyűgöz a nagysága, ami annak az építészeti trükknek köszönhető, hogy a küzdőteret 12 méterrel a talajszint alá süllyesztették.A fiatalok a legkülönfélébb, helyenként extrém maskarában mentek fesztiválozni. A képen látható picsárék (copyright Barcs Miki) például a szélsőséges öltözetűek közé tartoztak,míg ez az Esterházy-kockás nadrágot viselő lány a szolidabb fajtát képviselte. A kettő között a legszélesebb divatok váltakoztak, esetenként árulkodva a gyerekek zenei ízléséről is. megemlítem a lányok szemek alá varázsolt csillámpor-őrületét.Ott volt ez a virágmintás nőcske is, kezében itallal, aki - miután észrevette, hogy felveszem a táncát - elkezdett a kamerámnak táncolni, végül egy meglehetősen erotikus gesztussal köszönte meg, hogy ezennel elröpítem a világhír felé. Nézzétek meg, csupán 23 másodperc, szerintem megéri:

Külön attrakciója volt a fesztiválnak az úgynevezett Aquapalooza nevű rendezvényelem, vagyis a medence és környéke, ahová Fruzsink szinkronúszók és akrobaták szereplésével szervezett zenei produkciót. Nagyjából 10 perc után kicsit unni kezdtük, de vendéglátónkra tekintettel kivártuk a mintegy félórás műsor végét, mi több, az alábbi fotókat is készítettem:Lányok a műugró oszlop tetejéről. Mérsékelten tériszonyosként különösen nagyra értékeltem a produkciójukat, és hát csodaszépek voltak a lányok is.Az ő száma különösen felkavarta a gyomrom. Ezen a képen nem látszanak az arányok, de körülbelül 10-15 méter magasban produkálta magát a tornászlány.Volt vízen járás, minden.és ki léggömbön száll fölébe, annak térképAztán a kulisszák mögött csöndben elvonultak az addig ünnepelt szereplők. Itt azért látszott, hogy az épületkomplexum nem a közelmúltban létesült.Voltak még mutatványosok, például ez a varjúféle riogatta a látogatókat, nem is mertem a közelébe menni, mint ahogyezeket a gonosz kis manókat is inkább elkerültem.A zenekarok közül legtöbbet az Imagine Dragons koncertjéből hallottunk. Őket eddig csak névről ismertem, kedvenc angoltanárom (az egyetlen) is ajánlotta, és most megállapítottam, hogy jól is zenélnek, bár az énekesük öltözéke nemigen nyerte el a tetszésemet. Igaz, a csajok odavannak érte, különösen a kockás hasáért. A zenekarról  bővebben itt.A fesztivál fő programja volt a koncertek sorát záró Kraftwerk-buli, ami hozta a szokott K. hatást, viszont az nagyjából negyedóra múlva baromi egysíkúvá vált,ami azonban csöppet sem zavarta az ingyen osztogatott szemüvegekben kraftosuló rajongókat, a mi magyar különítményünk viszont belefáradt a húszéves németek bulizásába, a kurva hangos zenébe, a sokaságba, és nem várva meg a hajnalig tartó dj-programot, szépen hazautazott az U2-vel. U2 koncert nem volt. Második, harmadik nap.