jártunk március 15-én. Eredetileg múzeumba igyekeztünk, méghozzá a természettudományiba, de Zsófi elaludt az autóban, ezért inkább beautókáztunk a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertbe (néhai Kerepesi Temető), és ott tekeregtünk, hogy megtaláljam Csillag Teréz színésznő szoborral díszített sírját, ugyanis évtizedekkel ezelőtt e sír közelébe temettük el akkor még kicsi Gabi lányom nyulát, Gombócot, aki éppen Gabi jó szándékú szorításától lehelte ki nyúllelkét egy húsvét után. Nem találtam, helyette viszont fotókat készítettem a hátsó traktusban meredező szobrokról. Íme, egy csokorra való.Ez például épp nem meredezik, hanem ledőlt egy kicsit. Mondhatni, meghalt.Itt meg egy relief, ha nem tévedek, talán március idusa ihletett, hogy megörökítsem- Ágyú, Nagy-Magyarország-szerű kontúrok, kereszt.Íme, egy angyal, ha minden igaz, női angyal, legalábbis a bal keble erre enged következtetni. Apropó vannak női angyalok?Egy magányos Jézus a dzsindzsásban.Anya gyermekével (Berkes Béláné). Vajon mit csinál éppen fura pózba csavarodott gyermekével?Ez a néni félig szobor, félig dombormű. Egészen félszegen ül, és mered valahová balfelé. Talán most pillantotta meg a Halált.Ennek a fószernek (Balázs Árpádnak?) valaki alaposan elhúzta a nótáját. Így kell az összeomlás szélén állva, búbánatosan hegedülni archaizált jelmezben.Fiatal lány félmeztelenül. Sokszor nem tudom, hogy a szobor az elhunytat ábrázolja-e, vagy csupán jelkép.Megint egy nő, mintha a női testtel lehetne legjobban megragadni a halál lényegét. Igazából az oszlopcsonk tetszett meg.Ismét egy nő, afféle anyatípus. Tekintélyt parancsolón ül valami padon, kissé szemrehányón néz.Vidám gyerkőcök hancúroznak egy kőkoporsón, természetesen pucéron. Egy pedofil utolsó kívánsága.Ez egyáltalán nem illik ide. József Attila sírján rozsdul utolsó verse. Tetszetős.Gyengénlátóknak.Ablak ugyanarra a témára.A művészparcella távolról. E képpel le is zárult temetői sétánk. Jó hangulata volt a sírkertnek, mint szinte mindig, nekem. Régen, mikor a szomszédban laktunk, gyakran kisétáltunk ide, olykor magam is, néha sörökkel. Bármilyen év- és napszakban szerettem ott lézengeni. Gyalog is, biciklin is. Most autóval.
Sírkertben
2019.03.21. 20:38 herrriporter
Szólj hozzá!
Címkék: temető szobrok sírkert Kerepesi
A bejegyzés trackback címe:
https://ablakparkany.blog.hu/api/trackback/id/tr6414707880
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.