is autóztunk vasárnap Szentendrére, és bár kedvenc lángossütőnk zárva volt, a Duna-part felé haladva egy szűk utcácskában találtunk egy másikat, ahol mintegy tízperces sorban állás után hozzájutottunk a sima (250 HUF) és a virslis (550 HUF) lángoshoz, valamint 2 dl teához. az egész került 1000 HUF-ba, szerintem korrekt abban a drága turistavárosbanevés után lesétáltunk a napsütésben a partra, ott készült az alábbi kép a tréfás szökőkútmadarakkal, akik leginkább Gombóc Artúrra emlékeztettek. egyébként is elmondható, hogy Szentendrén van a legtöbb jó köztéri szobor, nyilván Zámbó Öcsiéknek is köszönhetőenaztán csak sétáltunk, sétáltunk, de nem csücsültünk le se dombra, se máshová, mert a derűs idő ellenére azért elég hideg volt még. viszont a sikátorokat ezúttal is élveztük. némi csalódást okozott,hogy a 0-24 órás nyitva tartást hirdető Karácsonyi Múzeum zárva volt, pedig benéztünk volna, ha már adventkor tavaly kihagytuk. továbbra is vágyom rá, hogy egyszer nyár közepén 40 fokban is benézzekegyetlen templomot találtunk, aminek legalább az előtere nyitva volt, a Kucsera Ferenc utca elején álló, eredetileg szerb ortodox, ma már katolikus Szent Péter-Pál templomot, ami Isten legnagyobb háza a városban a maga 1000 fős befogadóképességével. egyszerű barokk cucc, sok szót nem érdemel, fotót sem készítettem rólaviszont ugyanabban az utcában lefényképeztem a fenti plakátot, amelyen felhívom a figyelmet a szombati középső fellépő nevére. azért kíváncsi lennék a Buzi Kisfiúk tagjaira és zenéjére. a helyet amúgy nem ismerem, ám dicséretes, hogy furcsa névvel is lehet náluk színpadot kapnia parkoló felé haladva még megcsodáltuk a patak fölött összefagyó vízburkolatot. a jég vastagsága helyenként nagy arasznyi volt, és elméláztunk: vajon hány részeg és kutya szakadt bele a patakba éjszakánként az elmúlt néhány napban. II. Lajos óta tudjuk, hogy patakba is belefulladhat az ember, és talán nemcsak a páncél miatta ruházatommal ezúttal is maximálisan elégedett voltam, szerintem Zsófi isezt a képet pedig követendő példaként tettem ide a végére: másutt is érdemes lenne ily módon népszerűsíteni az olvasást, a könyvek szabad áramlását, cseréjét, még akkor is, ha egy ilyen könyvszekrénybe vélhetően senki sem a legértékesebb, netán legkedvesebb kötetét teszi be. az ötlet remek, kisvárosi és falusi barátaim és ismerőseim figyelmébe ajánlom: elég hozzá egy kimustrált vitrinek szekrény és pár selejtezésre váró könyv. ha jó irodalom, akkor még jobb