Lehetne akár egy Berzsenyi-vers címe is a fenti, de nem. A Normafához kirándultunk október közepén, a Mátra előtti hétvégén (ahonnan Recskre látogattunk, de egyetlen képet sem készítettem, úgyhogy arról nem írok most). Szóval a jó öreg Normafa, ahol eljegyeztem Évit a cseresznyefa alatt 2005. augusztusában, egy havi ismeretség után. A Normafa csaknem olyan, mint 10-20-30-40-50 éve, Nyilván sokkal drágább a rétes a hosszú ideje monopolhelyzetben lévő rétesezőben, modernebb a játszótér, magasabbak a fák.
De a Libegő bezzeg hangos, köszönhetően annak a sok-sok embernek, akik hozzánk hasonlóan úgy döntöttek, hogy gyermeküket lelibegőzéssel vesztegetik meg. Zsófi már repesve várta, hogy a kígyózó sor a libegőhöz érjen, és behuppanjunk az ülésbe, ami után már csak az a teendő, hogy előre hajtsuk a kapaszkodó korláttal egybeépített lábtartót. Hajtottam rendesen, de miután kicsit akadt, erőteljesen nyomtam lefelé. Akkor már üvöltött Zsófi.Itt jól látszik, hogy potyognak a könnyei. Egyszerűen nem értettük, mi a baja. Talán fél a magasságtól? Titkon tériszonyos? Végül szemből átkiáltott az egyik gondola utasa, hogy a kapaszkodó előrehajtásával beszorítottuk Zsófi lábát, egészen pontosan ráhúztam a korlátot a gyerek lábára. Baszki! Így elrontani az első libegőzést! Aztán néhány perc múlva örömmel nyugtáztuk, hogy a probléma orvoslása után hamar felengedett a kis csaj, amiről az alábbi kép tanúskodik:Ezen már mindenki boldog, én annyira, hogy még titkolt foghiányom is látszik a képem rendezői jobbján. Sebaj. Lényeg, hogy Zsófi jól mulatott. Már csak abszolút egészségtelen, drága (400 Ft.) és szar vattacukrot kellett vennünk neki a lenti állomáson, ettől az ösztövér embertől:Korunk cukrosbácsija. Gyanítom, soha sem evett a vattacukrából, különben nem volna ennyire sovány. Nem is embernek való étek, a készítése mindenesetre elég érdekes néhány percig. Látszólag az ízek kavalkádja, lehet vegyeset is kérni, Zsófi például epreset kértés kapott. Nagyjából a fotó készültéig tetszett neki a vattázás, az első kóstolás után kezembe nyomta a cuccot, én ettem meg hógolyónyira gyúrva, egyetlen falással, csoda, hogy nem hánytam tele a buszt a rózsaszín szirupos masszával. A fotón azért jól mutat a színek harmóniája. Zsófi után az egyik gyerek rágógumi ízűt kért. Ő biztosan rókázott.