ablakpárkány

Természetesen mindhárman voltunk Pozsonyban, de ezúttal csak azokat a képeket teszem ebbe a posztba, amelyek Zsófit mutatják, úgyhogy aki a városról szeretne fotókat látni, esetleg olyanokat is, amelyeken mi is szereplünk, az keressen fel privátban, szívesen elküldöm a kért képeket. Szóval.Zsófi emléklakatokra csodálkozik rá a Mihály-kapu felé vezető úton. Ha nem tévedek, ilyeneket elsősorban szerelmespárok szoktak föltenni ide-oda, itthon például a Szabadság hídon láttam ilyeneket.A sört én ittam, de Zsófi nézett ki úgy, mintha a sajátját már betolta volna, és épp reklamálná a következőt......el is aludt hamarost, és mintha kissé szétcsúszott volna minden álmában...Másnap reggel aztán decensen ült Zsófi a szállásunkhoz közeli reggelizőhelyen, ahol kiválasztott magának egy impozáns és kellően drága habosbabos süteménycsodát, ami az első falat után már nem kellett neki, így édesanyja bekonyhamalacozta (de jó szó).Ez a kép a Mirbach Palace nevű intézményben készült róla, amint a prospektussal a kezében két barokk szobor közt pózol. Ez volt egyébként a múzeum legkevésbé érdekes kiállítórésze, Josef Lada (Svejk karikaturistája), illetve Kornis Péter fotókiállítása igazán tetszett.Már megint a sör, ráadásul borovicskával súlyosbítva, az igazi kockás terítős 1. Slovak Pub nevű műintézményben, ahol barátainkkal ettünk-ittunk utoljára tavaly áprilisban, Olmützből hazafelé jövet, az elbaszott magyar választás napján.Egy óvárosi családias kávézóban próbálgatja új Kisvakondját, amit ígéretünkhöz híven megkapott Vakondiában, bár ez inkább Csehországra illene, a Kisvakond onnan származik. A poharakban víz van.Heves rugózás a Szlovák Nemzeti Színház előtti behavazott téren, ahonnan kedvenc pozsonyi kocsmánkba tartottunk, a vár lábánál lévő U Certába, amelyet az Ördöghöz címeztek. Csak Zsófit ábrázoló fotó nem készült ott, mert a megörökített Sátántól félt egy kicsit, és az anyjához húzódott, ez meg most egy olyan poszt, ahol csak Zsófi szerepel.Utolsó nap délelőtt ellátogattunk a Bibione Nemzetközi Gyermekmúzeumba, ahol jól éreztük magunkat, mi felnőttek is, ugyanis meglehetősen interaktív kiállítást rendeztek be, amelyben a résztvevők például belehelyezhették magukat egy rajzfilmbe, amit saját kis papírtévében meg is nézhettek. Éltünk a lehetőséggel.Végül Japánba látogattunk, mivel az egyik emelet Japánnak volt berendezve, tudjátok, felkelő nap meg ilyenek. Zsófi talán a Fuji-hegyen képzeli magát. Így lehet pillanatok alatt eljutni Szlovákiából Japánba. 
Pozsony remek hely, amit ezúttal komolyan beborított a hó, ami dobott egyet eddigi Pozsony-képünkön. Szeretjük, na, menjetek ti is. Mi legközelebb talán májusban térünk be ismét egy ebédre, a cseh Hradec Kralovéból hazafelé. Ahoj!