csak úgy, a magam örömére és bosszúságára meg mert keveslem azokat a fórumokat, ahol publikálhatok, meg él bennem egy összegző hajlam meg exibichionizmus, szeretem a betűket, amellett szívesen kötekedem közéletileg, végül mindent köszönök édesanyámnak, aki nélkül ez a blog nem jött volna létre
Keresés
Friss topikok
vielopol:
Valóban nem lehetne - Berzsenyi niklai halott, amikor elnevezték a helyet Normafának. (2018.10.25. 21:52)A Normafához
herrriporter:
@veletlen: Csak nem te vagy az, Katikám? Ha igen, üdvözöllek, ha nem, akkor köszöntöm az ismeretle... (2018.06.17. 17:54)Gyermekkorunk legszebb para_2_lopótök
vielopol:
A MOM-nál is van ilyesmi, valamikor el is vihetnénk az repiként hozzánk került ponyvákat.
momkult.... (2017.02.13. 22:00)lángost enni
Villő Varga:
Kedves Gyula!
Evit keresem, de nem tudom elerni a regi email cimen.
Legyszives szolj neki, hogy a... (2016.12.30. 23:41)keszthelyi
Természetesen mindhárman voltunk Pozsonyban, de ezúttal csak azokat a képeket teszem ebbe a posztba, amelyek Zsófit mutatják, úgyhogy aki a városról szeretne fotókat látni, esetleg olyanokat is, amelyeken mi is szereplünk, az keressen fel privátban, szívesen elküldöm a kért képeket. Szóval.Zsófi…
Vasárnapra nem maradt más, mint a reggeli a szálláson (rossz nyelvek szerint Garancsi Zsolt és pribékjei felfalták az összes virslit a melegítőedényből, úgyhogy utánunk már mindenkinek csak hideg kaja jutott), majd csomagolás utáni gyors indulás hazafelé, miközben lázasan vadásztuk a híreket az…
volt május elején Pozsonyban, legalábbis ezt a szót alkotom meg most bratislavai tartózkodásunkat leírandó. a gyöngébbek kedvéért: a pozsgás nem jelző (pl. pozsgás virágzat, vagy valaki arca pirospozsgás), hanem főnév, mégpedig a pezsgés Pozsonyra alakított alakja: pozsgás.…
jó volt újra möcörgetni, puszilgatni, megmosolyogtatni csaknem 3 nap kihagyás után, és persze élmény volt az is, amikor a messzi Pozsonyból hazatelefonáltam, és lányom megismerve a hangomat átkurjantott Szlovákiába (Évi azt is mondta, hogy amikor beszéltem hozzá, elmosolyodott,…
mi több, határozottan nevetgél Zsófi az utóbbi időben. elsősorban ránk, ám ami igazán különös, hogy a legvidámabb mégis saját látványától lesz. hurcolászása közben akárhányszor megállunk vele a szobájában, az előszobában vagy a hallban álló falitükör előtt (ezekkel…
jártam tegnap biciklivel. jó volt emlékezni a régi dolgokra, elvégre korábban évekig éltem ott egymagam, majd Évivel is, és minden lepusztultsága és szarsága ellenére szeretni is tudtam, és most jó nosztalgiázni róla a lepusztultság ma már nem igaz maradéktalanul, legalábbis…
képeket kért tőlem Évi, mármint hogy néhány ott készült fotóval egészítsem még ki a blogomat, ezért most ez a bejegyzés. különösebben nem írogatok a képek alá, csak úgy fölrakosgatom őket időrendbenPozsonyban mindenhonnan a vár látszik, és mindenütt járnak…
kiflit például nem ettünk, nem is találkoztunk ilyesmivel, viszont Évi már kijavított, hogy az előző bejegyzésben írt vaníliás sütemény helyett túrósat evett, és mivel ez releváns információ Évi sütievési szokásait illetően, javítom is menten a hibátmásodik nap este…
szokás a Duna gyöngyszemének is nevezni, ahogy az útikönyvben olvastuk, de bevallom, csak a szerzők elfogultságát gyanítottam e kijelentésben, hadd utazzék minél több turista a városba. azt is írták, hogy Európa egyik legfiatalosabb városa. na, ezt aztán végképp nem hittem.…