ablakpárkány

szokás a Duna gyöngyszemének is nevezni, ahogy az útikönyvben olvastuk, de bevallom, csak a szerzők elfogultságát gyanítottam e kijelentésben, hadd utazzék minél több turista a városba. azt is írták, hogy Európa egyik legfiatalosabb városa. na, ezt aztán végképp nem hittem. inkább afféle idős-középkorú, erősen konzervatív miliőt képzeltem Pozsonynakaztán a Zsidó Kultúra Múzeumának meglátogatása után (igényes kiállítás, szép emléket állítva az országból elűzött, elpusztított mintegy 70 ezer zsidónak), lekanyarodva az Óvárosba vezető lépcsősoron, rögtön a fenti graffitik ugrottak elő. egy villákkal teledöfködött földimalac. gyönyörű! ezt biztos nem a helyi nyugdíjasok fújták a falrakicsit arrébb egy kedélyes csatornatöltelékkel megtárgyaltam első pozsonyi tapasztalataimat. nagyon rokonszenves, joviális fickó volt, érdekes, hogy minden alkalommal, amikor azon az utcaszakaszon elhaladtunk, ugyanúgy bámulta a járókelőket, mint a képen látható, ráadásul mindig akadt társasága is. volt kisgyerek, aki nem átallott a fejére ülni egy fotó kedvéért, míg a széplányok elé guggolva bepillantást engedtek a bugyijukra. (hogy mik vannak!) a csatornás ember azonban mindent jónéven vett, nem sértődött meg semmin (a fickó neve Kandi, azaz Čumil. sok ilyen egyedi köztéri szobor található Pozsonyban)mókás figurákból volt bőven a pozsonyi Óvárosban, mint például ez a hat hiperaktív cukrász, akik egy kirakatban megállás nélkül gyúrták, gyömöszölték, formázták, majd sütötték a tésztát, hát ezt mozgóképen is megörökítettem: Pozsonyi kiflikegy kis óvárosi utcarészlet január legelején. sokkal kiterjedtebb a gondosan felújított Óváros (Staré Mesto), mint gondoltuk, és az egész terület autómentes. ezen a fotón éppen gyalogosmentes is, de azért volt élet a városrészben, főleg olasz és német hangokat lehetett hallani, de mégsem volt akkora tömeg, mint mondjuk Prágában. szóval pont élhető (igaz, január annyira nem mérvadó)és itt a Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt Kék templom, amit Lechner Ödön tervezett szecessziós stílusban (miként a szomszédos gimnáziumot is), és bekukkantva a belsejébe, megerősíthetem: belülről is kék. nekem tetszik ez a stílus, azóta mindenképp, hogy évekig felolvastam a Vakok és Gyengéngénlátók Országos Szövetségének hangos könyvtárában, amelynek székháza szintén szecessziós stílusban épült, és csodaszépna, jó, az ilyen kontrasztok úgy látszik elkerülhetetlenek a cseh és szlovák városokban. e szocialista förmedvényt a templom bejáratától fotóztam, mivel azzal pont szemben áll. mit mondjak? ez is csodás, a maga nemében (a Kék templom és a fenti gyönyörűség már a tágabb belvárosban található, tehát kiléptünk az Óvárosból)pompás épület Pozsony egyetlen működő zsinagógája a Heydukova utcában, az onkológia épületével szemben. 1923 és 1926 között épült, építészeti megoldása figyelembe veszi az ortodox judaizmus követelményeit. a nők és a férfiak ülőhelye külön van választva, és a bima a fő imaházban találhatóvissza az Óvárosba. ilyen és ehhez fogható utcácskák, passzázsok szelik át a városrészt. balra egy kávézó, ahol első este ettünk kókuszos és vaníliás sütit, jobbra az U Kata, vagyis a Hóhérhoz címzett söröző, ahová nem ültünk be, mert cseh Kozelt mérnek, és az csak Prágában iható, ott is csak csapolva, és csak az Ökörbena Mihály-torony az egyetlen még ma is álló óratorony Pozsonyban, az egyik legrégebbi építménye a városnak, az 1300-as években épült. az alatta lévő kapun a lányok csak némán haladhatnak át, különben pártában maradnak. vagy nem. egyébként ezen a kapun keresztül járt a város hóhéra végrehajtani a külvárosi boszorkányokra kiszabott ítéletet (a kaputól balra húzódik a már említett U Kata söröző)ez a megnyerő arcú kiscsávó pedig az egyik közeli épület párkányán gubbaszt. nyelvét tekintve akár fideszes is lehetne, de nyilván megvannak neki a maga szlovák seggeiaz Óvárosháza udvara. maga az épület öt évszázad három stíluskorszakát mutatja, de egyszerűen csak kurvajól néz ki. (és vajon ki suhan piros válltáskával a kép bal oldalán a boltív alá?)

a kebabos bolt fölött áll Pozsony legkeskenyebb lakóháza. hát, csakugyan. keresztben már le sem tudnék feküdni. ha viszont az egyik lakó hazafelé jól bevacsorázik a földszinten, jószerével föl sem fér már a lakásába, még vertikálisan sem. (a folytatásban még kijjebb megyünk a központból, aztán lesz még a Vár)

folyt.köv.