télben sétálgatni igazán felemelő. nincs a nyári nyaralói nyüzsgés, ugyanakkor nem kihalt, mint télen a belváros, ráadásul a hideg sok szép cuccot képes összehozni a vízből, úgyhogy remek időtöltés lemenni a Libásra, hintázni a hülyegyerekmentes felnőtt méretű hintában, meglátogatni a levelüket vesztett Csodafákat az idei karácsonyi/téli keszthelyi tartózkodásunk amúgy is tartalmasra sikeredett: 19-en gyűltünk össze karácsonyra, eljöttek a kanadai, a nagykátai és a keresztúri  rokonok, voltak jó beszélgetések, játszottunk sokat. meg persze ettünk-ittunk 27-én már a barátainkkal a Stoki nevű műintézményben, amihez hozzátartozik, hogy mivel épp akkor volt felvételről a klubrádiós műsorom, kihangosítva hallgatta az egész kocsma a Menyhárt Jenővel korábban felvett interjúmat, na meg az Európa Kiadó új számait. meg is tapsoltak, na. hízott a májam, de kicsit pironkodtam is, ismeritek ezt az érzést, ugye?legközelebb februárra tervezzük a keszthelyi utazást, remélem, már sokkal szebb időben