ablakpárkány

Nem szeretek mindenkit Évi-oldali családtagjaim közül (én-oldaliak alig vannak), egyeseket jobban, másokat kevésbé, van, akit egyáltalán nem, igaz, nem is utálok senkit. Viszont valamit megadtak számomra, ami azelőtt nem volt része az életemnek: a nagycsaládhoz tartozás érzetét. Köszönöm.

tartottunk múlt hétvégén Keszthelyen. csütörtök délután, vagyis már fél nappal korábban elutaztunk, mint eredetileg terveztük, és apósomat mindjárt a teraszon letámadta Zsófi: cibálta a szakállát, ugrált rá, dobálta mindenféle biszbasszal, végül porcelán bögrével is próbálkozott, ám arról még…

írhattam volna Kenesei Zsófi után nyalalást is, ami remek szógyártás, de maradjunk a szó eredeti jelentésénél: túl vagyunk a pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre szánt - ezúttal - egy héten megvolt csaknem minden, amit akartam/akartunk: biciklizés Fenékpusztára (400 éves Vámház),…

volt az ösküi Kerek Templom dombján, aztán lakodalom a falu kultúrházában, méghozzá Évi unokahúgának, Editnek és párjának, Csabinak az esküvője. ők élnek, ugye, az angliai Plymouthban, őket látogattuk meg 2014 késő őszén, még Londonban. a lagzi szép volt, állítólag, én a patak parti játszótéren…

télben sétálgatni igazán felemelő. nincs a nyári nyaralói nyüzsgés, ugyanakkor nem kihalt, mint télen a belváros, ráadásul a hideg sok szép cuccot képes összehozni a vízből, úgyhogy remek időtöltés lemenni a Libásra, hintázni a hülyegyerekmentes felnőtt méretű hintában, meglátogatni a levelüket…

készült a szent családról, vagyis rólunk, a szokott kiváló minőségben, ma dél tájban a Sas-hegyen, egy tenyérnyi játszótéren. ugye, látja mindenki a fényözönt, ami mögülünk/belőlünk árad? kézrátétellel gyógyítunk

tettem Zsófira, mert aludni szeretett volna anyukája hátától elhajolva, és erősen szemébe sütött a nap. elég bizarr látvány, amikor a hátra kötött gyerek mintegy derékszögben hátradőlve csaknem kiesik a hordozóból, és ha még egy túlméretezett napszemüveget is rátesznek a fejére, még furcsábban néz…

legalábbis a karácsonyiak. jön még a szilveszter és az újév, már ha a ma esti kollektív baráti lerészegedést és a holnapi másnapos vackolódást ünnepnek lehet nevezni. a szeretteink körében gyakorolt esetenkénti iszogatás persze az ünneplés egy bizonyos formája, művelhető…

a lerovandókat, valójában az ilyen hallottak napi temetői körutak inkább az élő rokonok évi egyszeri fölkereséséről szól, a temetői népség jó részéről nemigen tudunk, a gyerekek és a későnn csatlakozott családtagok meg szinte semmit se. én például a meglátogatott bő…

fogalma jóformán akkortól jelent számomra valamit, mióta Évivel megismerkedtem. azelőtt is tudtam persze, hogy vannak rokonszenves és ellenszenves rokonaim, emlékszem "jóebédhezszólanótás" vasárnapi rántott csirkézésekre apai nagyanyámnál, húsvéti kivonulásokra…

végre, mindenfelé virágzik az aranyeső, ma éreztem idén először igazán, h meleg van. nem úgy, mint tegnap a temetőben, ahol kifejezetten hideg volt, bár nyilván lelki okai is voltak a fázásomnak. szerencsére tartották az ígért félórát, én egy kicsit sokallottam az éneket, de…

ívelt az elmúlt hét. hétfőn Esztergomban interjúztam a polgármesterrel, és ettem - véletlenül - lekváros kenyeret, megsózva, meghagymázva, és csupán a második harapásnál jöttünk rá a fotós kollégával a tévedésre: nem pecsenyezsíros kenyeret majszolunka polgármesteri…