végre, mindenfelé virágzik az aranyeső, ma éreztem idén először igazán, h meleg van. nem úgy, mint tegnap a temetőben, ahol kifejezetten hideg volt, bár nyilván lelki okai is voltak a fázásomnak. szerencsére tartották az ígért félórát, én egy kicsit sokallottam az éneket, de ezek a katolikusok már ilyenek. lényeg, h rendben elment apu, amennyiben a halál bárkit elragadhat "rendben". az úgynevezett halotti tor viszont kifejezetten jól zajlott nálunk. miután deklaráltuk, h apu tréfálkozós ember volt, és mi sem fogunk logó orral ücsörögni, oldott lett a hangulat. ennyi rokonom még sosem volt nálam, ha jól számolom, 16-an voltunk. azt hiszem, jól érezték magukat, de erről is szólnak az ilyen temetést követő eszem-iszomok. (egyértelműen a lányom a legszebb a család nőtagjai közül, és Évivel ketten voltunk a legcsinosabbak:))
miután este cseten kivettem a következő 3 munkanapot a főszerkesztőtől, ma visszatekertem a temetőbe. jó volt egy kicsit "kettesben" is ott lenni, ahol tegnap aput szétszórták. nem volt nyomasztó, sokkal inkább valamiféle megkönnyebbülésként élem meg, hogy túl vagyunk a ceremónián. bár holnap még lesz egy gyászmise apu lelki üdvéért (keresztanyámék és jobbikos nagybátyám óhajára), valójában az már nem számít. persze, ott leszünk a Szt. Anna-templomban a Batthyányin.
biciklizés után úsztam is, közben elhalasztottam a kedves krisnás Katával a krisnás ebédet, talán két hét múlva
tegnapelőtt reggel Kornis Mityu azt mondta a Klubrádióban, hogy normális esetben az ember az életének második felében helyre teszi mindazt, amit az elsőben elbaszott. (na, jó, nem így mondta). mondjuk most vagyok a fordulóponton (optimizmus), elkezdhetem a helyreállítási munkálatokat. lesz dolgom bőven:)
