ablakpárkány

a lerovandókat, valójában az ilyen hallottak napi temetői körutak inkább az élő rokonok évi egyszeri fölkereséséről szól, a temetői népség jó részéről nemigen tudunk, a gyerekek és a későnn csatlakozott családtagok meg szinte semmit se. én például a meglátogatott bő tucatnyi elhunyt közül egyedül Évi nagymamáját, Mamit ismertem, illetve Ilonka nénivel találkoztam egyszer Egyeden, nem sokkal halála előtt, Iren nénivel sem sokkal többször Szilsárkányban, fenti képen épp Évi húgával, Verával koccuntunk Uraiújfalu kocsmájának teraszána legszuperebbek a gyerekek voltak a kérdéseikkel. mikor azt firtatták éppen, hogy a dédimamit akkor most a dédipapára tették, vagy mellé, elég nehéz válaszok születtek, merthogy senki nem látta temetéskor, hogy helyezték el a koporsókat. persze mindegy is. vagy az a kérdés egy helyi pap sírjának nagykeresztjére mutatva, hogy Jézus tényleg itt van-e eltemetve? erre legalább lehetett felelni.rengeteg móka-kacagás is kísérte a hétvégét, iszogattunk és játszottunk sokat, leginkább Szisz Alhambra nevű társasjátékával, amelyben kertet, tornyot, szerájt, miegymást vásárolhatsz a zsetonjaidért, afféle keleti Capitaly, sokat nem kell gondolkodni, de a napközben elfogyasztott gonosz italok után ez nem is olyan nagy baj. mellesleg szombaton háromszor kikaptam Sanyitól sakkban, nagyjából félóra leforgása alatt, ráadásul az egyik partiban sokkal jobban álltam az elején, csak aztán elnéztem valamit, és hirtelen mattot kaptam.ismét üde színfoltot jelentettek a szilsárkányi disznók, akik közül a leghatalmasabb kandisznó, Samu képét raktam ide a válogatásba. tekintélyes egy példány volt, nem tudom, mennyit ad vissza ebből a fotó. mint megtudtam Ottitól, ez a jószág csak nemz, egyébként sem esznek kandisznót, mert büdös. a kanokat, főleg szalámi és kolbász alapanyagául hasznosítják, ha már elérte a klimax, és nem tud többé utódokat nemzeni.a vasárnap már a szokásos kompenzáció jegyében zajlott: egy kilométer úszás, szaunázás, biciklizés. ja, és mindenkinek ajánlom a telekocsi rendszert: mintegy 7 ezer forintot spóroltunk vele, ráadásul oda- és visszafelé is feleannyi idő alatt értünk, mint vonattal. legközelebb november végén megyünk Keszthelyre, káposztát szüretelni