Az én Berlinem. Európa New York-ja, a legszabadabb város a kontinensen. Nem túl szép, tenyeres-talpas, vagy legalábbis hízásra hajlamos, nagy lábú szőke nők, sörvirsli, Bundesliga-frizura, Udo Jürgens, Trabant, Fal, alacsonyan szálló felhők. Először húszévesen akkori szerelmemmel, átutazóban, hat éve jelenlegivel, egy hétig. Vasárnap délelőtt béreltem egy biciklit (1 óra = 2 euro), és először felkerestem a 2012-es helyeinket. Előbb azonban egy kép az előző esti vacsoráról, amit egy szállodánkhoz közeli etióp étteremben ettünk.
Etióp bableves, tunkoláshoz adott feltekert lágy palacsintatésztával, csirke főtt tojással, túróval csípős szósszal leöntve, palacsintaágyon. Evőeszközt nem adtak (na, jó, kanalat igen), megoldottuk.
És rögtön utána megcsodáltuk a szomszédban ezt a festett házat, ha már a léha Kreuzbergig nem jutottunk el ezen az úton.
Ez pedig már a vasárnap délelőtti biciklis köröm első állomása, a Győzelmi oszlop.
A Győzelmi oszlop (németül: Siegessäule, Sieg "győzelem" + Säule "oszlop") emlékmű Berlinben, Németországban. Heinrich Strack tervezte a porosz–dán háborúban aratott porosz győzelem emlékére, 1873. szeptember 2-án avatták fel. Előtte a Porosz Királyság 1866-ban Ausztria, majd 1871-ben Franciaország felett is diadalmaskodott, így az emlékmű többszörösen indokolttá vált. Az eredeti tervektől eltérően ezek az úgy nevezett egyesítési háborúk inspirálták az emlékmű tetején található Victoria-szobrot, mely 8,3 méter magas és 35 tonnás. A Friedrich Drake által tervezett szobornak a helyiek a Goldelsebecenevet adták, ami „Arany Bözsit” jelent. A neoklasszicista Győzelmi oszlop a város egyik fő látványossága, kilátója egyedülálló berlini panorámát nyújt.
S ha már háború, íme egy első világháborús emlékmű a Strasse des 17. Juni mentén. Ki tudja, mire olyan büszkék a németek abból a háborúból?
Béke, béke, béke, hirdeti ez a szobor, közvetlenül az első világháborús szoborcsoporttal szemben, az útválasztó sávban, gyakorlatilag csak szabálytalanul lehet megközelíteni az égbe kiáltó figurát. Legutóbb észre sem vettük, pedig mellette bicikliztünk el. Már ha egyáltalán ott volt már.
Itt, az Alt-Moabit str. mentén, a múltkori szállásunkhoz közeli pavilonban ittuk első közös berlini sörünket, ettünk itt sült kolbászt az esti sörözés után hazatértünkben, grill csirkét ebédre. Jó, hogy még mindig üzemel, és Ottó a tulaj.Az
Az obligát berlini kép, háttérben a Brandenburgi kapu, előtérben én a kölcsönzött biciklivel.
A Brandenburgi kapu Berlin központjában levő korai klasszicista építmény, a város és egyben Németország jelképe. A kaput Carl Gotthard Langhans építette 1788–1791 között II. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére, és az idők során több olyan eseménynek tanúja volt, amelyek nemcsak Berlin és Németország, hanem Európa és a világ 20. századi történelme szempontjából is fontosak. 26 méter magas, 65,5 méter széles és 11 méter mély klasszicista homokkő-építmény, amelyet az athéni Akropolisz-beli Propülaia mintájára alakítottak ki. A kaput a Johann Gottfried Schadow által készített öt méter magas bronzszobor koronázza, amely a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja, ahogy a négylovas szekerén (quadriga) behajt a városba.
A fotózáshoz megkértem egy két egymást fotózó lány egyikét. Készített vagy nyolcat, de vagy a keze lógott be a képbe, vagy a lába, vagy a szobor tetejét vágta le, vagy a fejemet. Legközelebb nem esztétikai szempontok alapján választok fotóst. Végül megkértek engem is, hogy készítsek képet kettejükről, s én készítettem is. Az biztosan rendben van.
2005. május 10-én adták át Európa hatmilliónyi meggyilkolt zsidóságának emlékhelyét. Az Emlékhelyet - hosszas viták közepette - Peter Eisenman New York-i építész tervezte, 1999-es nyertes nemzetközi pályázat alapján. A Berlin központjában lévő, mintegy kéthektáros tömb, mely nemcsak a náci birodalom központja, hanem a berlini fal melletti "halálövezet" része is volt, mára 2711 db, geometrikus rendben elhelyezett, beton sztélével borított nyilvános parkká alakult, a tervező szerint gyermekek játszóhelyeként, sőt családok piknikezésére is alkalmas módon. A sztélék 2.38 x 0.95 m alapterületűek, 0.2-4.7 m magasságúak, a park közepe felé gödör-szerűen lejtő gránit kiskocka-kő burkolatba vannak ágyazva. Az Emlékhelyet földalatti információs központ egészíti ki.
Kemény világ, plasztikus, hullámzó látvány, igazi sírkert a szó európai értelmében.
A Humboldt Egyetem (németül: Humboldt-Universität zu Berlin) Berlin legnagyobb, legrégebbi, s Németország egyik legjobb, legelismertebb egyeteme, mely 28 Nobel-díjast adott a világnak. Hat éve ezen a téren fotóztuk le egymást Évivel biciklizés közben. Fátlan, csupasz, mégis közel áll szívemhez.
Ez pedig egy belvárosban gyakran felbukkanó plakát, amelyen két tetovált, katona- vagy rendőrsapkás fiatalember csókolózik. (Egy másik fotón egy fiatal lány smárol Berlin címerállatával, a medvével.) Élőben sokkal bizarrabb srácokat is láttunk.
A Dunához képest rendkívül keskenyke Spree-folyó tele van turistákat szállító hajókkal, üdítő látványt nyújtva a hidakról bámészkodóknak, jelen esetbe nekem.
Az utolsó cigis kép rólam. Ugye, milyen Robert de Nirós csávó vagyok rajta? Hogy kell ezt helyesen írni?
St. Marienkirche (Berlin Mitte) - templom az Alexanderplatzon a TV torony tövében. A Szűz Mária tiszteletére szentelt, három hajós, gótikus csarnoktemplom a középkori Berlin 6 nagy templomának egyike, melyet az 1270-es években kezdték építeni.
Innen még eltekertem a Karl-Marx-Allee-ra, amely Kelet-Berlin egyik leghíresebb sugárútja, a szocialista realizmus egyik legmonumentálisabb alkotása volt az egykori NDK-ban. Nevét az ismert német közgazdászról, filozófusról, szocialista teoretikusról, Karl Marxról kapta. Az utca Berlin-Mitte és Friedrichshain-Kreuzberg kerületéhez tartozik, amely 1949-től 1989-ig a szovjet megszállási szektorban volt.
Végül a Wizz Air menetrendszerű járatával hétfő délután hazarepültünk jobb sorsra érdemes hazánkba, miközben a hányingert visszanyelve igyekeztem értelmes mondatokban válaszolni a mellettem ülő Kata nevű nőnek, aki látva szorongásomat, kedveskedett szóval tartani.
Berlin ismét meghódított, alig várom, hogy két éven belül (ahogy tervezzük) újra ott legyek. Jó volt néhány napra szabadnak éreznem magam, köszönöm, hogy egy röpke időre berlini lehettem ismét. Harmadik, negyedik nap.
