ablakpárkány

tartottunk múlt hétvégén Keszthelyen. csütörtök délután, vagyis már fél nappal korábban elutaztunk, mint eredetileg terveztük, és apósomat mindjárt a teraszon letámadta Zsófi: cibálta a szakállát, ugrált rá, dobálta mindenféle biszbasszal, végül porcelán bögrével is próbálkozott, ám arról még idejében lebeszéltük. csitulásul mesekönyvet nézegettekpénteken aztán meglátogattak a közelben bort és diópálinkát vételező Bariék is, majd szombaton délután elmentünk a gyenesdiási Nagymezőre, Évi családos osztálytalálkozójára, ahol lefotóztam egy újabb érdekesen csavarodó fenyőféle fátvasárnap levittük Évi szüleit a partra, apóssal iszogattunk, belehallgattunk az Igricek zenekar kevéssé eredeti produkciójába (az esti sztárvendégnek beharangozott Zalatnay Cinit persze kihagytuk, helyette tűzijátékot néztünk az emeletről, majd sokadik István, a királyt, a tévéből). hétfőn délelőtt még elkerekeztünk Vonyarcvashegyre, a Szent Mihály-dombra. az alatta fekvő temetőben fotóztam az alábbi sírfeliratottudom, hogy nem szép nevekkel viccelődni (kivált, ha viselői már rég elhunytak), de azért ez elég tréfás: nem az igazi família nyugszik itt, hanem a csere család. (kedden délelőtt még láttunk meghalni egy idős embert a budapesti Móricz Zsigmond körtéren, az Ofotért előtt, amikor arra sétáltunk. mikor megláttuk, még próbálták a mentősök újraéleszteni, mire kijöttünk az üzletből, már letakarva feküdt. gondolom, neki is jól jött volna egy cserehalott. bocs) ezzel lezárult az idei nyár. terveink szerint legközelebb mindenszentekkor utazunk Keszthelyre, de akkor már ősz lesz