ablakpárkány

írhattam volna Kenesei Zsófi után nyalalást is, ami remek szógyártás, de maradjunk a szó eredeti jelentésénél: túl vagyunk a pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre szánt - ezúttal - egy héten megvolt csaknem minden, amit akartam/akartunk: biciklizés Fenékpusztára (400 éves Vámház), Vonyarcvashegyre (Szent Mihály-domb, kápolna), kirándulás a Sivatagba, Szigligetre, kocsmázás a Pavilonsoron (Kishali) Krisztával és Petivel, vacsora Fentős Kriszéknél (kicsit sok az egy régióra eső Krisztina), képzőművészeti foglalkozás a teraszon (a múltkori arcfestés után már testfesztés)volt újcsalád-látogatás Zsoltinál, rokonvizit Cserszegen, pancsolás a Balatonban, az első 5 nap mindegyikén, reggeli úszás kétszer, voltak jó evések, ivások, apró viták, délutáni alvások temetői séta, cukrászda, Stoki. ja, és árokba csúszás (após, a képen kezében a malőr okozója: a másfél literes kiszerelésű Kőbányai világos, amiből többet is magához vett aznap. szerencsére nem lett nagyobb baj, a kocsiját is kihúzták másnap) járdára hajtás viharban (Évi), defekt, gumis (na, az a hely abszolút afféle latin-amerikai autójavító műhelyre emlékeztetett, mégis jó emlékeim között tartom számon. igaz, e miatt nem tudtunk Zalaegerszegre kirándulni, ahogy terveztük. majd legközelebb) tábortűz, dögmeleg, széllökések, eső. azért mindig jó hazajönni. a jelek szerint én legközelebb halottak napja táján teszem tiszteletem Keszthelyen, ami meglehetősen messze még (legfeljebb egy gyors hétvégi vizitre lehet kilátás addig) tehát: kipihenve, kikapcsolódva, feltöltődve - újra itthon