fogalma jóformán akkortól jelent számomra valamit, mióta Évivel megismerkedtem. azelőtt is tudtam persze, hogy vannak rokonszenves és ellenszenves rokonaim, emlékszem "jóebédhezszólanótás" vasárnapi rántott csirkézésekre apai nagyanyámnál, húsvéti kivonulásokra keresztanyámékhoz, Pestlőrincre, de igazából semmit sem érzékeltem mindabból, amit a család összetartó erejéről olvastam/hallottam.
ma már talán tudom valamicskét, mit jelent egy család működésében a szimbiózis, vagyis hogy a legkülönbözőbb egyedek hogyan alkotnak egyfajta sajátos közösséget, amelybe a karácsonyfa alatti közös éneklés idilli pillanati mellé simán elférnek a konyhaasztal fölötti pálinkagőzös kurvaanyázások, az egymás ugratására kihegyezett vidám kártyapartik vagy épp a félrevonulós intim beszélgetések
jó volt Keszthelyen, mindenben részesültünk ezekben a napokban. séta a jéghártyás Balaton-parton, múzeumlátogatás a városközpontban, iddogálós kártya- és sakkpartik a szülői házban, nagy evések tőtött káposztástul, kocsonyástul, bejglistül. a közeli Cserszegtomajon élő bátyáméktól még egy remek biciklit is vásároltunk Évinek, de forralt borral édesített/csípősített baráti beszélgetéshez is volt szerencsék Krisztánál és Petinél, meglátogattuk a felmenőket a fagyott talajú temetőben, öt-hatéves utódaikkal bohóckodtunk a Karmelita templom impozáns terepasztalra emlékeztető betlehemi tárlata előtt. s hogy el ne felejtsem: karácsony második napján még a káposztasavanyításból is kivettük részünket Nemesboldogasszonyfán.
kívánok mindenkinek hasonlókat az új évre!
a képekről ömlesztve: mi a parton, hintázom a Libás Strandon, Évi káposztát tapos, intelligensen nézek, Bubus bárányokkal, csigaparlament, győztes állás a sakktáblán (legyőztem az ifjúsági bajnok apóst), apósom, egyik sógornőm
