legalábbis a karácsonyiak. jön még a szilveszter és az újév, már ha a ma esti kollektív baráti lerészegedést és a holnapi másnapos vackolódást ünnepnek lehet nevezni. a szeretteink körében gyakorolt esetenkénti iszogatás persze az ünneplés egy bizonyos formája, művelhető kreatívan is, feltéve, ha értelmes beszélgetés, tréfálkozó szellemi társasjáték, és értelmes beszélgetést nem igénylő táncikálás is kíséri valami jobb zenére, és jó esetben ez sikerülhet is. jó volna ma is ilyet abszolválni, már csak azért is, mert csupán két nap regenerálódás után, 3-án hajnalban indulunk Zágrábba, ahol nagy kár lenne a szállodai szobában másnaposan fetrengve tölteni a drága időt (ami kizárt)
szóval megvolt a keszthelyi ünneplés, és mondhatom, ennyire zsúfolt és tartalmas családi/baráti együttlétben hosszú évek óta nem volt részünk. a teljesség igénye nélkül: a család egyik, nem csekély részével első este Hévízen mulatoztunk, a szintén népes másik felével - és barátunkkal, Fentős Krisszel és kisfiával - másnap Keszthelyen. gyermekbetegségek, autó-lerobbanás, egyebek miatt évek óta először volt együtt Évi mindhárom nővérével (kép életkor szerint balról jobbra csökkenő sorrendben) és hiánytalan számban megjelenő gyermekeikkel. a tavaszias időnek hála biciklizgettünk is, például eltekertünk a kb. 7 km-re lévő vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombhoz (kép a dombról), és bicajjal indultunk utolsó előtti nap a Sivatagba is, de tönkrement alattam Évi bringája, így Alsógyenesnél nem jutottunk tovább.
nagy élmény volt a Szent Miklósról elnevezett régi temető, amelyet közel kilencéves keszthelyi illetőségem dacára most néztünk meg először (mivel a családtagok az új temetőben nyugszanak). néhány szép régi sír közül monumentális méreteivel tűnt ki a Festetics Mauzóleum (fotó), és meglepetésemre megtaláltuk a tavaly brutálisan meggyilkolt kisfiú, Szita Bence sírját is (nem tudtam, hogy keszthelyi kötődésű volt a srác)
voltunk még Gyuri bátyáméknál Cserszegen (remek madártejes süti, kár, hogy épp nem édesre állt a szájam), Verával és Marcival hatalmasat pancsoltunk/labdáztunk a Csik Ferencről elnevezett uszodában (én persze leúsztam a kötelező egykilométeres penzumom), és apósomék jóvoltából Évi összes tesójával, férjeikkel és valamennyi gyermekükkel, összesen 16-an jót ebédeltünk mintegy 37 ezer forintért a közeli Jóbarát Étteremben. magam életem egyik legjobb vendéglői kajáját választottam: "Magyaróvári borda" (sonkás, gombás, sajtos) tócsival, tejfölös uborkasalátával. és persze sakk- és kártyapartik Activity, egyebek, még felsorolni is sok. ja és utolsó este jó hangulatú beszélgetés/iddogálás Krisztával és Petivel a belváros egyik sörözőjében.
minden jó volt, de őszintén szólva rohadtul elfáradtunk, és nagyon vártuk otthonunk csöndjét, még úgy is, hogy a karácsonyfánkról már egy erősebb köhintésre is tucatjával hullanak a tűlevelek. édes otthon! jó, ma még felfokozott társadalmi életet élünk Dunakeszin a barátainkkal (Vera is csatlakozik, estére jön meg Keszthelyről), majd két nap pihenést követően három nap a horvát fővárosban, ami szintén intenzív pihenés, aztán végre jönnek az unalmas, szürke hétköznapok húsvétig..
