ablakpárkány

kiflit például nem ettünk, nem is találkoztunk ilyesmivel, viszont Évi már kijavított, hogy az előző bejegyzésben írt vaníliás sütemény helyett túrósat evett, és mivel ez releváns információ Évi sütievési szokásait illetően, javítom is menten a hibátmásodik nap este elhatároztuk, hogy kimerészkedünk a szigorúan vett óvárosi közegből, és meglátogatunk néhány távolabbi objektumot, hátha ráakadunk a jól ismert k-k-európai szocialista enteriőrökre, és csakugyan (bár ezek a helyes postáslányok már inkább a fiatalos és könnyed pozsonyt idézika Mýtna utcán 1984 óta szokatlan formájával kelt feltűnést a Szlovák Rádió épülete. az épület egy felfordított piramisra emlékeztet, terveit Š. Svetko, Š. Ďurkovič és B. Kissling készítették. az épületben lévő koncertteremben található Szlovákia egyik legnagyobb hangversenyorgonája. (a közszolgálatinak nevezett Magyar Rádióhoz maximum annyiban van köze, hogy a mienk is a fáraók korát idézi, miután egy despota szócsöveként funkcionál)itt pedig már Évi falja az ünnepi vacsorát: a hagyományos szlovák bryndzové haluškyt, amelyet az 1. Slovak pubban költöttünk el, jómagam még ettem egy tányér szlovák bablevest is (amibe krumplit is főztek), és ittam rá kiváló  Zlatý Bažant sört, valamint elé aperitifnek Borovicskát (Évi azt hiszem, őszibaracklevet). külön élmény volt, hogy átmehettem a mintegy tíz helység legnagyobbikába dohányozni, merthogy a többiben ez tilos volt. mellesleg ez akár nálunk is megoldható lenne: egy helyiségben lehessen dohányozni)a 85 méter magas dombon álló Bratislavský hrad, vagyis pozsonyi vár, amit utolsó nap délelőttjére hagytunk. igazán monumentális épület, ami lentről annyira nem érzékelhető, mint közvetlenül a lábától. igaz, a város szinte valamennyi pontjáról jól látható. a kedves magyarul beszélő jegyszedőtől megtudtuk, hogy aznap épp ingyen lehet látogatni, így aztán megnéztük a 11 magyar király és 8 királynő koronázó helyéül szolgáló várbelsőt (érdekesség, hogy már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braszlav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje)ez csak egy csoportkép rólunk, hogy ilyen is legyen (hála a megfelelő magasságban húzódó mellvédnek, amire rátehetettem az önkioldóra állított fényképezőgépet) mint látható hó azért akadt szépen odafönttermészetesen felmentünk a vár egyik bástyájának a legtetejében kialakított kilátóhoz is, ahonnét jól kiláttunk. az egyik ablakon például láttuk az Új híd (Nový Most) déli pilonjának tetején, 80 méter magasan terpeszkedő éttermet, az Ufót, illetve Pozsony kevésbé impozáns túlparti részétahogy Prágában Szent Vencel szobráról, Pozsonyban Szvatoplukéról készítettem a legjobb fotómat: a lábai előtt heverő panelházakból kimagasodó fejedelem egyenesen a haragos eget döfködi a kardjával. mint olvasom, történelemhamisító poltikusokkal Szlovákiában is Dunát lehet rekeszteni, így nem csoda, hogy némi botrány kísérte a szobor avatását 2010-benez egy sokkal barátságosabb szobor a vár aljában, még ha kissé túlméretezett is számomra. legalább kényelmes volt az ölében ülnia gótikus stílusú Szent Márton-székesegyház Pozsony legnagyobb, legrégibb és legdíszesebb temploma. 1563 és 1830 között a magyar királyok koronázó temploma volt. a templom 85 méter magas tornyát 1,57 méter magas és 300 kg-ot nyomó szent korona aranyozott mása díszíti. ebben a templomban találták meg egyik legrégibb írásos emlékünket, a Halotti beszédet (forrás)és ha már graffitivel indítottam a képek sorát, zárjam is azzal: az Óváros egyik tűzfala látható helyi tegelők "munkáival" díszítve, amúgy fiatalosan..

láttunk még sok mindent a három nap során, én most a fentieket emeltem ki. mindenképpen menjetek el Pozsonyba: közel van, szép, jó a vendéglátás, hogy csak néhányat említsek, amiért érdemes. mi biztosan visszamegyünk, méghozzá nyáridőben