ablakpárkány

volt május elején Pozsonyban, legalábbis ezt a szót alkotom meg most bratislavai tartózkodásunkat leírandó. a gyöngébbek kedvéért: a pozsgás nem jelző (pl. pozsgás virágzat, vagy valaki arca pirospozsgás), hanem főnév, mégpedig a pezsgés Pozsonyra alakított alakja: pozsgás. vagyis nagy volt a pozsgás Pozsonyban. alább 16 tetszőlegesen kiválasztott fotó a 153-ból, nagyjából időrendbenez a kiscsávó a januárban fotózott óvárosi szobrocskának a haverja. leginkább a nyomorult házimanóra, Siporra emlékeztet a Harry Potterből, de erős rosszindulattal a másnapos Garancsi is felismerhető bennehogy művészieskedő hajlamaimat is villogtassam: azt a tornyot ott középen ügyesen elhelyeztem a közelebbi épületrészek közé (akkor még kevés sört ittam) a nevét nem tudom. valami templom tornyaezt a fotót a végére szántam (távozunk Pozsonyból), de az túl snassz lett volna, ezért maradtam az időrendnél. imádom az ilyen árnyékokathogy legyen egy zabálós is: terülj-terülj asztalkám az 1. Slovak Pubban. imádom a szlovák konyhát is: csak egyszerűen: nokedli, szalonna, káposzta, sörKenesei Ildikó jaj, de boldog! a másnap reggeli portréfotó-verseny második díját ő kapta erdei manós alakításáért (bár sanda szándékú vasorrú bába kategóriában is megállná a helyét)az első helyezett viszont a férj, azaz Kenő, aki valami NY-i junkie-ra emlékeztet, esetleg egy őszbe csavarodott bennszülöttre, de leginkább egy kaméleon- és denevérkészítő kisvállalkozórae képen szereplünk egyszerre legtöbben az általam készített fotókon, szám szerint kilencen (és ugye, én vagyok a tizedik a gép mögött). épp a Kéktemplom keresésére indulunk szombat délelőtt, mögöttünk pozsog Bratislava metropoliszaez egészen egyszerűen SZÉP (szemben az említett Kéktemplommal, amiről januári posztomban láthatsz képet)ez pedig egy másik szocialista időkből származó épületcsoda. figyelemre méltó az egyre szélesedő erkélysor, ami a legfölső emeleten valóságos balkonná terebélyesedik. nyilván ott, a város zajától távol, egzotizált környezetben laktak a hajdani pártelit kiválóságai (már akiknek nem jutott kastély, vagy legalább egy díszterem a várban)kis időugrás: ez a kép a telefonommal készült nem sokkal érkezésünk, illetve becsekkolásunk után a szálláshoz közeli Bernard Söröző teraszán. ide esténként visszatértünk, én úgy emlékszemó, a legvidámabb helyszínünk: Kozel Söröző a Duna-parton. itt hangzott el az a pisifakasztóan félreértett kérdés: Ha hazaértünk, megint leszoptok? mindenesetre jókat mulattunk ezen a barátságos, egyébként teljesen jellegtelen helyenérdemes figyelni a komolyságot Kati arcán, miközben egy nagy nehezen felfújt sörbuborék mögül mutatja a készülékén, amin Péter épp bekönyörgi magát egy zsinagógába a menórát szorongatvana jó, itt egy előnyösebb kép Katiról, ugyanonnan. az akármilyen helyszínelők biztosan könnyen kinyomoznák napszemüvege tükröződéséből, hogy Laci ül vele szemben, és bablevest eszikjól van, ez is SZÉP. Dévény, a Duna és a Morva összefolyásánál, legalábbis ezt mondták a többiek, én mindenütt csak egy folyót láttam, az viszont kanyargott. harmadik napIldi térerőben, egészségben lesi izgatottan, mit nyilatkozott hétvégén Orbán Viktor a közrádióbanDévény, Duna, csoportkép: vidáman voltunk három napon át. kurvajó, hogy az embernek sok jó barátja van, de tényleg. köszönöm nektek. jövőre hová?