Szóval Szép Fruzsi jóvoltából hivatalosak voltunk a berlini Lollapalooza fesztiválra, amelynek előzményeiről itt lehet bővebben olvasni. Az idei berlini rendezvénynek az Adolf Hitler köszöntőjével nyíló 1936-os olimpia stadionja adott helyt. A kép eszembe juttatta a füstölgő krematóriumokat, igaz, csak utólag.
Az U2 metró már eleve dugig volt nagyjából 15-25 közötti fiatalokkal, akik között meglehetősen öregnek éreztük magunkat Zsuzsával, de ez nem különösebben érdekelt bennünket. Inkább sajnáltam ezeket a szegény gyerekeket, mennyi szarságon kell még átverekedniük magukat, mire olyan remek emberek lesznek, mint mi, és még a legnagyobb igyekezet sem garancia semmire.
Az alagúton áthaladva kicsit olyan érzésem volt, mint amikor átmész az Úttörővasút alatt a Hűvösvölgy felé. Szép idő volt, vidám és várakozás teljes hangulat, amit földobott az útközben a Trónok harca szignálját játszó fiú vonósnégyes
amit ezzel az elkapott mellecskével tettem teljessé a képes beszámolómban. Sajnos a téglafal és a fiúk látszanak élesebben, de így talán sejtelmesebb a fotó.
És íme, a stadion. Előtte állva nem tűnik valami elképesztően hatalmasnak, de belépve mégis lenyűgöz a nagysága, ami annak az építészeti trükknek köszönhető, hogy a küzdőteret 12 méterrel a talajszint alá süllyesztették.
A fiatalok a legkülönfélébb, helyenként extrém maskarában mentek fesztiválozni. A képen látható picsárék (copyright Barcs Miki) például a szélsőséges öltözetűek közé tartoztak,
míg ez az Esterházy-kockás nadrágot viselő lány a szolidabb fajtát képviselte. A kettő között a legszélesebb divatok váltakoztak, esetenként árulkodva a gyerekek zenei ízléséről is. megemlítem a lányok szemek alá varázsolt csillámpor-őrületét.
Ott volt ez a virágmintás nőcske is, kezében itallal, aki - miután észrevette, hogy felveszem a táncát - elkezdett a kamerámnak táncolni, végül egy meglehetősen erotikus gesztussal köszönte meg, hogy ezennel elröpítem a világhír felé. Nézzétek meg, csupán 23 másodperc, szerintem megéri:
Külön attrakciója volt a fesztiválnak az úgynevezett Aquapalooza nevű rendezvényelem, vagyis a medence és környéke, ahová Fruzsink szinkronúszók és akrobaták szereplésével szervezett zenei produkciót. Nagyjából 10 perc után kicsit unni kezdtük, de vendéglátónkra tekintettel kivártuk a mintegy félórás műsor végét, mi több, az alábbi fotókat is készítettem:
Lányok a műugró oszlop tetejéről. Mérsékelten tériszonyosként különösen nagyra értékeltem a produkciójukat, és hát csodaszépek voltak a lányok is.
Az ő száma különösen felkavarta a gyomrom. Ezen a képen nem látszanak az arányok, de körülbelül 10-15 méter magasban produkálta magát a tornászlány.
Volt vízen járás, minden.
és ki léggömbön száll fölébe, annak térkép
Aztán a kulisszák mögött csöndben elvonultak az addig ünnepelt szereplők. Itt azért látszott, hogy az épületkomplexum nem a közelmúltban létesült.
Voltak még mutatványosok, például ez a varjúféle riogatta a látogatókat, nem is mertem a közelébe menni, mint ahogy
ezeket a gonosz kis manókat is inkább elkerültem.
A zenekarok közül legtöbbet az Imagine Dragons koncertjéből hallottunk. Őket eddig csak névről ismertem, kedvenc angoltanárom (az egyetlen) is ajánlotta, és most megállapítottam, hogy jól is zenélnek, bár az énekesük öltözéke nemigen nyerte el a tetszésemet. Igaz, a csajok odavannak érte, különösen a kockás hasáért. A zenekarról bővebben itt.
A fesztivál fő programja volt a koncertek sorát záró Kraftwerk-buli, ami hozta a szokott K. hatást, viszont az nagyjából negyedóra múlva baromi egysíkúvá vált,
ami azonban csöppet sem zavarta az ingyen osztogatott szemüvegekben kraftosuló rajongókat, a mi magyar különítményünk viszont belefáradt a húszéves németek bulizásába, a kurva hangos zenébe, a sokaságba, és nem várva meg a hajnalig tartó dj-programot, szépen hazautazott az U2-vel. U2 koncert nem volt. Második, harmadik nap.
