ablakpárkány

csaknem harmincezres város, voltaképpen nem jelentős település Szlovákiában, de mivel ott található Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógája, Mátramindszentről átruccantunk barátainkkal, hogy megnézzük, és persze együnk-igyunk mellé egy jótaz első objektum, amelyet…

képeket kért tőlem Évi, mármint hogy néhány ott készült fotóval egészítsem még ki a blogomat, ezért most ez a bejegyzés. különösebben nem írogatok a képek alá, csak úgy fölrakosgatom őket időrendbenPozsonyban mindenhonnan a vár látszik, és mindenütt járnak…

kiflit például nem ettünk, nem is találkoztunk ilyesmivel, viszont Évi már kijavított, hogy az előző bejegyzésben írt vaníliás sütemény helyett túrósat evett, és mivel ez releváns információ Évi sütievési szokásait illetően, javítom is menten a hibátmásodik nap este…

szokás a Duna gyöngyszemének is nevezni, ahogy az útikönyvben olvastuk, de bevallom, csak a szerzők elfogultságát gyanítottam e kijelentésben, hadd utazzék minél több turista a városba. azt is írták, hogy Európa egyik legfiatalosabb városa. na, ezt aztán végképp nem hittem.…

az utolsó napra maradt, valahogy így sakkoztuk ki logisztikailag (előző este volt szerencsénk körbejárni a National Gallery hatalmas termeit). ez a kiállítóhely érdekelt legjobban Londonban, és fantasztikus élményt nyújtott, csak azt sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt csupán…

szóval e bejegyzésben London szeme leszek, pontosabban a saját szememmel mutatom be az angol fővárost, jórészt amolyan képeslapszerűen, csak sokkal pocsékabb minőségben, ellenben lelkesen. mint már korábban láthattátok, esteledve már nem tud jó képet készíteni a gépem, de…

a neve a helyi szórakozónegyednek, vagy bulizónának, amilyen Budapesten mondjuk a Liszt Ferenc tér, a Ráday és a Kazinczy utca, Berlinben a Kreuzberg, csupán annyi a különbség, hogy ez a londoni mindnél sokkal nagyobb, ennélfogva színesebb, ugyanakkor kevésbé barátságos. rengeteg…

énekelte Huszka Jenő Bob herceg című, valamiért népszerű operettjében a címszereplő belépőjét az, akié épp a szerep volt. mi ilyen pocsék dalocskákat nem énekeltünk Londonban, bár számos utcát és sarkot bejártunk, nekem legfeljebb a God Save The Queen jutott az eszembe, de…

erősen vár már bennünket, Verát, Zsozsót és engem, mi is őt, mármint az angol fővárost, csak azt nem tudom, mennyire visel majd meg a holnap hajnali fél négyes ébredés, de valahogy megoldom majd ezt a problémát is, például alszom egy órácskát a Hyde-park egyik félreeső…

állított meg tegnap este a rádióba menet a Bécsi út egyik kirakata előtt, elő is vettem a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem. ennek a szemüvegboltnak a portálja végre szakít a hagyományos és semmitmondó dekorációval, vagyis nem bombázó és sármos modellek…

időt jósolt az imént a rádió, helyenként 18 fokos hőmérséklettel. na végre! bár épp ma délután-este leszek ügyeletes. mindegy, azért délelőtt még bicajozhatok egy jót. hétvégére persze lehűlés jön esővel, csak remélni tudom, hogy nem bassza szét a váci biciklis…

észrevettük, hogy mennyivel sötétebb ország Szerbia Magyarországnál, igaz, mire a határra értünk, éppen besötétedett, visszafelé fenti jelenségnek pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. a határon minden simán ment, ráadásul hosszú idő után ismét pecsételtek az útleveleinkbe,…

idén is erre-arra, persze ha rajtam múlna, állandóan utazgatnék, de azért az idei terveken végignézve sincs okom panaszra. merthogy péntekig kell leadnom az igényemet a szabadságra, szabadnapokra, így aztán jól kigondoltam É-vel egyeztetve a merréket és mikorokat.Berlin helyett…