ablakpárkány

szóval e bejegyzésben London szeme leszek, pontosabban a saját szememmel mutatom be az angol fővárost, jórészt amolyan képeslapszerűen, csak sokkal pocsékabb minőségben, ellenben lelkesen. mint már korábban láthattátok, esteledve már nem tud jó képet készíteni a gépem, de azért betettem néhány elmosódottat is, a hangulat érzékeltetése végett. alább London néhány nevezetessége a szememen és a fényképezőgépemen átíme az első brit nevezetesség, az All Day Breakfast, vagyis a bőséges angol reggeli, tükörtojással, szalonnával, kolbásszal, gombával, babbal, röstivel és paradicsommal, na és persze pirítóssal és tejes teával. valóban kiadós, csakhogy íztelen. egy külvárosi gyorsétteremben ettük, az egész cucc 4-5 font lehetett. furcsa, hogy itthon szinte soha nem reggelizem ilyen bőségesen, ott befaltam mindentés itt az obligát szürkemókus a Hyde Parkban. tényleg aranyosak, tényleg barátkoznak az emberekkel, tényleg kézből esznek, akárcsak a filmekben. rajtuk kívül a helyi fauna emlékezetes állatai voltak a hazainál sokkal dagadtabb galambok, illetve a park tavában látható neonlábú madarak, mi legalábbis így neveztük el őket, mert az egyébként jelentéktelen tollazatú szárnyasoknak nagy, neonszínű úszólábaik voltakszemben a híres Harrods luxusáruház, ami monumentalitásával mindenképp lenyűgözi az egyébként luxus iránt egyáltalán nem vonzódókat is, mint amilyen én vagyok. egyik fő attrakciójukat a mozgó kirakatok jelentik, melyeket ezúttal a Mikulás és a rénszarvasok uralták, de egy ilyenre emlékszem gyerekkoromból is: Budapesten a Kossuth Lajos utcai egykori Úttörő Áruház portálja dicsekedhetett ilyesmivel. akkor lenyűgözöttitt pedig egy érdekesebb épület a diplomatanegyedben, persze a szokásos vöröstégla alapokon. a különféle egzotikus országok (Ghana, Szenegál, Szíria) nagykövetségeinek gyűrűjében ott állt Romániáé is, amelyet jelentős tömeg vett körbe. mint megtudtuk, aznap (vasárnap) volt a romániai elnökválasztás, és a Nagy-Britanniában élő románok voksolhattak a külképviseletükönnem, nem az auschwitzi, vagy valamelyik másik haláltábor szögesdrót kerítése látható a képen. ez a biztonsági zár II. Erzsébet királynőt és haverjait óvja (God Save The Queen) a turistáktól. szerintem áram is van bennea Buckingham palota, Erzsi néni lakása. hatalmas kiterjedés egy óriási placcon, sok hülye turista. mi is. eső. számomra nyomasztó volt, mind látványban, mind hangulatban. a szürke téli egyenruhába bújtatott medvekucsmás őrök picit díszmeneteltek a bódéjuk és a bejárat között, valószínűleg a lemerevedés ellen adták ki nekik parancsba a testmozgásta Parlament óratornya, a Big Ben, ami nevében valójában a harangjátékra utal és nem az órára. kimondottan szép, feltétlenül impozáns, mondhatni lenyűgöző az egész neogót épületegyüttes, de annyira azért nem estem hasra a látványtól, már csak azért sem, mert vizes volt az úttest az aznapi permanens esőtőljómagam a Westminster Abbey (apátsági templom) előtt. lábaimnál a brit koronáért (vagy valami másért) életüket áldozó hősök hurkapálcákra tűzött apró fotói, neveikkel. láttuk például az Afganisztánban elesett katonák emléktábláit is, de az irakiakéval nem találkoztam. talán beszedték, amikor kiderült, hogy a jó Szaddám Husszein nem is készített atombombát, mégis lerohanták az országátigazából kicsit már keverem ezeket az épületeket, melyik melyik is (mind egy rakáson), de ha a jobb oldalit nem is tudom azonosítani, balra (útikönyv segítségével) minden bizonnyal a Parlament Viktória királynőről elnevezett 103 méter magas tornya meredezik. jobbra lent nem tavacska vagy folyó, hanem az esős járdaa Temze túlsó, déli partján forog körbe a 13 méter magas óriáskerék, a London Eye, azaz London Szeme, amire nem ültünk föl, mert 1. tériszonyos vagyok, 2. kurva drága, 3. baromi hosszú ideig tart (félóra maga a kör, iszonyú sok a várakozás) és 4. találtunk alternatívát (lásd később), ja, és sötétedett, én pedig még egyszer nem követem el azt a hibát, mint tavaly Bécsben, hogy vaksötétben ültünk föl Évivel a Práter óriáskerekére várost nézniVeránk dobolni tanul egy jamaicai utcazenésztől. tényleg kipróbálhatta, adott is pár fontot cserébe. ez a hangszer persze nem dob, de mindenképpen ütőhangszercsak a hangulat miatt egy fotó a Piccadillyről. alant a sok esernyő mutatja az időjárást, de hát ez adatott. szarrá ázott tornacipőben baktattam körbe a Sohót, a Chinatown-t, utóbbiban egy önkiszolgáló étteremben degeszre ettük magunkat fejenként 10 fontért. mindenki annyiszor mehetett repetázni, ahányszor akart. én csupán kétszer pakoltam meg a tányérom, és megittam életem első, rizsből erjesztett kínai sörét, a Tsingtaót. ihatóVera poharazgat kedvenc helyünk, a szállásunkhoz közeli Tollgate Pub kandallója előtt. beltérileg ez volt a legbarátságosabb hely a látottak és látogatottak közülvégül én ugyanott, amint jóízűen iszom az ale típusú John Smiths sört, Edit óvó tekintete mellett. ez roppant hangulatos estére sikeredett, jól megbeszéltük a világ nagy dolgait, innen váltottam kedves sms-eket lányommal, Évivel és barátommal, szárítgattam elázott tornacipőmet a kandalló tüzénél

vége köv.