a neve a helyi szórakozónegyednek, vagy bulizónának, amilyen Budapesten mondjuk a Liszt Ferenc tér, a Ráday és a Kazinczy utca, Berlinben a Kreuzberg, csupán annyi a különbség, hogy ez a londoni mindnél sokkal nagyobb, ennélfogva színesebb, ugyanakkor kevésbé barátságos. rengeteg volt az atomrészeg vagy bedrogozott ifjú, és erősen alulöltözött lányokból is volt bőven. Camden-videóm itt bő két percben
leginkább a kibaszott tömeg zavart, na meg az, hogy élőzenét szerettünk volna hallgatni, de odaérkezésünkkor megtudtuk, hogy a hét hat napján mindenütt játszik valami banda, de szombaton nem. és csakugyan, minden kocsmából valami dübörgő gépzene üvöltött, nem csupán az asztalok voltak foglaltak, de a kocsma egészében is úgy álltak az emberek, mint a heringek
a legtöbb egységben diszkószerű tucc-tucc szólt, esetleg techno, hipp-hopp, drum&bass, ilyenek. végül betértünk egy olyan helyre, ahol viszonylag elfogadható zene szólt, és annyira nem hangosan, hogy fél méterről üvöltened kelljen a beszélgetőtársaddal. egyébként a helyi fiatalok abszolút barátságosak voltak, helyet szorítottak nekünk, amikor pedig az egyik pultos egymásba rakva összeszedett vagy kétméternyi üvegpoharat, és azzal egyensúlyozott ki a teremből, vastapssal jutalmazták
a negyedben általánosan elterjedt volt, ami kocsmánk pultosain is tetten érhető: nagy kiterjedésű tetkók, piercingek, festett és rasztahaj, túlzó ékszerezés. az utcán láttunk persze patacipőket, angyalszárnyakat is, és persze melegeket, travikat, kurvás külsejű nőket is. a pubban külön tetszett a csapos srác előtt heverő kis pohár: ez a becsületkassza, ami kizárólag a borravalóra vonatkozik: ha akarsz, bedobhatsz valamennyit, ha nem, akkor sincs gond
ez az öreg fószer talán még Sex Pistols vagy Clash koncerten is pogózott a hetvenes évek végén, csak ő úgy maradt (de legalább nem halt bele)
összességében az tetszett leginkább ebben a városrészben, hogy baromira nem bámul meg senki senkit, lehet a másik akármennyire extrém, követhet bármilyen öltözködési vagy zenei irányzatot. békén hagyják egymást az emberek, legalábbis nem baszogatják pusztán a mássága miatt. mikor a fent említett kocsma zárt, és határozottan kitessékeltek bennünket is, szépen hazamentünk, hogy otthon még egy-egy levezető sörrel búcsúztassuk első londoni éjszakánkat
folyt. köv.
