ablakpárkány

eső búcsúztatott Belgrádtól elfelé, de ez sem szegte kedvét a helyi nacionalistáknak, hogy szerb trikolóros-zászlós-címeres portékáikat árusítsák az autópálya mellett. jobb kéz felé láttunk egy táblát, amelyik Indija felé mutatta az utat, de mi kitartottunk eredeti…

 vasárnap délelőtt a lakóhelyünk melletti reggelizőben elfogyasztott büntető limonádé után felkerekedünk, hogy nappali fényben is megtekintsük Belgrád Liszt Ferenc terét. kávéházi teraszok egymás tőszomszédságában, régies utcakövekkel kirakott lejtős utcácska, ódon…

úgy is írhattam volna: Kalemegdan, már csak azért is, mert a szerbeknél békében megfér egymás mellett a latin és cirillbetűs írásmód, ez derül ki Belgrád utcai felirataiból, a napilapok szövegezéséből; újabb eklektikus vonás. szóval a vár, ahol a szombati nap egy részét…

„fuck the cola, fuck the pizza, all we need, is sligovica!” feliratú pólót nem találtunk, állítólag voltak ilyenek a bombázások éveiben és azt követő időben, így hát be kellett érnünk pusztán a szerb szilvapálinka, a sligovica gyakori kóstolgatásával, ám az is jó…

határozta meg a péntek délelőttöt, bár valójában egy laza sétára indultunk Belgrádba, természetesen a házunkhoz közeli teraszon elfogyasztott isteni feketekávé után, amilyen egykor a régi, rákoskeresztúri temetővel szembeni Spé Büfében volt kapható, egyesek azért a…

leszünk néhány óra múlva, attól függően, tartjuk-e a 7 órai indulást, és megállunk-e útközben kávézni-sörözni, hányszor és mennyi ideig (biztos megállunk), és hogy ssokat szöszölnek-e a határőrök, ha nem is feltétlenül velünk, inkább az esetleges török…