HTML

ablakpárkány

csak úgy, a magam örömére és bosszúságára meg mert keveslem azokat a fórumokat, ahol publikálhatok, meg él bennem egy összegző hajlam meg exibichionizmus, szeretem a betűket, amellett szívesen kötekedem közéletileg, végül mindent köszönök édesanyámnak, aki nélkül ez a blog nem jött volna létre

Friss topikok

  • vielopol: Valóban nem lehetne - Berzsenyi niklai halott, amikor elnevezték a helyet Normafának. (2018.10.25. 21:52) A Normafához
  • herrriporter: @veletlen: Csak nem te vagy az, Katikám? Ha igen, üdvözöllek, ha nem, akkor köszöntöm az ismeretle... (2018.06.17. 17:54) Gyermekkorunk legszebb para_2_lopótök
  • vielopol: A MOM-nál is van ilyesmi, valamikor el is vihetnénk az repiként hozzánk került ponyvákat. momkult.... (2017.02.13. 22:00) lángost enni
  • Villő Varga: Kedves Gyula! Evit keresem, de nem tudom elerni a regi email cimen. Legyszives szolj neki, hogy a... (2016.12.30. 23:41) keszthelyi
  • vielopol: földlabdás ugye (2016.12.24. 19:00) szentcsalád

Linkblog

Szerbia II. - görögkelet

2010.08.02. 22:57 herrriporter

határozta meg a péntek délelőttöt, bár valójában egy laza sétára indultunk Belgrádba, természetesen a házunkhoz közeli teraszon elfogyasztott isteni feketekávé után, amilyen egykor a régi, rákoskeresztúri temetővel szembeni Spé Büfében volt kapható, egyesek azért a karos kávégépen fővő fekete kedvéért utaztak ki a halál faszára, persze, ha nem temetni mentek éppen. (pluszpont, hogy ezen a helyen a pincér teljesen magától  egy-egy nagy pohár jeges vizet is felszolgált a kávék mellé, ami roppant jól esett.)

Aztán tovább indultunk, és egy óriási parkon átvágva (rengeteg ott a zöldfelület) rögtön szemben találtuk magunkat egy hatalmas görögkeleti templommal, én székesegyháznak nevezném, de szerintem az ortodoxoknál ez a terminus nem létezik. a szokásos ikonhegyek, az azokat csókolgató, majd az oltárnak hátat világért sem fordító, szó szerint a főkapun kihátráló hívek, a karcsú gyertyák lenyűgöztek, már csak a nálunk szokatlan külsőségek miatt is. mi azért tolatás nélkül sétáltunk ki, hogy utána rengeteget csalinkázva kikeveredjünk a külső Soroksári útra, de tényleg

füst, mocsok, jelentős teherautóforgalom, szemetes konténerek és kurva nagy meleg, mit nem adtunk volna egy-egy korsó jó hideg sörért. természetesen 175 dínárt adtunk korsójáért, miután jobbra föl megmásztuk a domboldalt és hamarosan egy egészen jól szituált, ám nem drága teraszon találtuk magunkat, amely a Stepenice nevet viselte, míg az említett sörök a Niksicko névre hallgattak. megpróbáltatásaink után nagyon jól esett, úgyhogy újráztunk is, és a Mackó is benyomott egy keveset. a kilátás a csepeli gyárvárost idézte a Száva túlfelén, de a felüdülés után még följebb araszolva már a belgrádi várban, a Kalemegdánon találtuk magunkat, ami egy egészen más világot idézett, de erről majd később. 

izompróbáló, de érdekes volt a sík pesti aszfalthoz szokott lábunknak a rengeteg hepe-hupa, dimb-domb és kanyargás, számomra igazán izgalmas, nyugtalan, eklektikus város benyomását keltette a szerb főváros, és azt sem értettem, miért tett ki magánháza ablakába egy számlapjával kifelé fordított méretes órát az egyik ott lakó. az épületeket illetően jól megférnek egymás mellett a régi lakóházak, a szocreál monstrumok, a modern üvegpaloták, a bodegaszerű betoldások. igazán meglepő az volt számomra, hogy Matula bácsi kalyibáját nem véltem fölfedezni a foghíjakban.

na, innen folytatom legközelebb, pontosabban a helyi Váci utca átszelése után megközelített, szintén a lakóhelyünkhöz közeli park szélén található Manjez étterem teraszáról, ahol jól belakmároztunk a helyi specialitásból

 

 

 

 

 

 

azt gondolom, a képek összevisszasága is jól érzékelteti azt a káoszt, amelyet a városban járva folyamatosan tapasztaltunk az ablakos órától kezdve a női lábakra kívánkozó szexi harisnyákig

 

 

 

ez már itt a szerb nemzeti színház épülete, mi tagadás, a magyar nemzetinél százszor szebb, igaz, annál nem nehéz...

 

 

 

 

 

 

 

itt pedig a belgrádi Váci utca, kicsit szélesebb, de gyakorlatilag ugyanaz, mint nálunk. csakhát a mi lányaink sokkal szebbek

egy gyors hívás haza, vagy csak egyszerűen tréfás vonalellenőrzés, esetleg valamiféle kémtevékenység a Belgrád-Budapest tengelyen

 

 

ez pedig alant a legrondább építmény, amelyet a szerb fővárosban láttam, pedig egész a városközpontban terpeszkedik, nem pedig valahol a külvárosban, de így teljes a kép, így érdekes ez a város, ezekkel a förmedvényekkel

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerbia belgrád görögkelet

A bejegyzés trackback címe:

https://ablakparkany.blog.hu/api/trackback/id/tr732194479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása