úgy is írhattam volna: Kalemegdan, már csak azért is, mert a szerbeknél békében megfér egymás mellett a latin és cirillbetűs írásmód, ez derül ki Belgrád utcai felirataiból, a napilapok szövegezéséből; újabb eklektikus vonás. szóval a vár, ahol a szombati nap egy részét töltöttük. sokkal nagyobb kiterjedésű, mint a mi budaink, talán épp ezért olyan szétfolyó.
valójában a haditechnika és hadtörténet iránt mélyebben érdeklődő P. kedvéért mentünk fel elsősorban a helyi hadtörténeti múzeumba. előbb végigmásztuk a kertben kiállított tankokat, páncéltörőket és rakétákat, majd bevettük magunkat a múzeumba, ahonnan én hamar kisétáltam a bejárathoz, részint unatkozásból, részint az előzőleg vásárol 7%-os (!) dobozos Jelen sör elfogyasztása végett.
a lépcsőre
telepedve összahaverkodtam az intézmény láthatóan alkoholbeteg teremőrével, akivel tört oroszsággal és söritallal kommunikálva megállapodtunk, hogy a NATO elmehet a kurva anyjába, hogy szerb és magyar két jóbarát, együtt issza meg a sörét, satöbbi. mire a többiek kijöttek, már remekül éreztem magam, bár hazafelé még itt-ott megittam bizonyos söröket. este aztán leszakadt Belgrád ege, így a lakásban rekedtünk, ahol a lányok - jó magyar szokás szerint - lecsót főztek, mi pedig P-vel sörözgetve néztük a szerb tévé kínálatát. ha jól emlékszem
emitt Zs. gonosz italok társaságában, a város egy teljesen jellegtelen helyén, ahová a napsütés és a meleg elől húzódtunk, nem sejtve, hogy pár óra múlva kitör a vihar
(folyt. köv.)
