ablakpárkány

miként mindennek, úgy nászutunknak is vége szakadt egyszer (nem mellesleg a mai napig nem tudunk igazán visszazökkenni az itthoni kerékvágásba, munkába, politikai-közéleti faszságokba, ilyenekbe). úgy döntöttünk, hogy utolsó teljes napunkon látogatást teszünk az ország…

utazásunk 7. napján aztán részesültünk a Világörökség egy darabjából: elbuszoztunk a Kotori-öbölbe. nahát, az egy csoda. természetesen itt is megtalálható az obligát Adria-parti óváros, de ez a kotori valami egészen különleges. kicsit persze hasonlít az ulcinjira, még…

elég hülye nevű város, eleinte viccelődtünk is a budvás cuccokon, de a legfőbb gond, h jóformán semmi különbség nincs Budva és Siófok között: ugyanaz a vidámparkos közeg, sok tahóval, ringlispíllel, gyorsbüfékkel. a szállásunk jó volt, tenger helyett hegyekre láttunk a…

mint a címből is kitűnik, majd egy teljes napra megszakítottuk montenegrói utunkat, hogy átruccanjunk a közeli albán városba, Shkodrába. már a szocialista időkben is szerettem volna eljutni ebbe az egzotikus országba, ám az átkosban még a piros útlevéllel sem lehetett oda beutazni,…

a szombat déli - ötórás késés utáni - érkezés után azonnal találtunk szállást az ulcinji buszpályaudvaron, méghozzá nem is akármilyet,hanem olyat, amelyiknek az erkélyéről olyan kilátás nyílt, mint a képen látható. különben összkomfort, tágas szoba, hűtő, miegymás.…

bő egy hete érkeztünk meg Montenegróból, és bár a mai napig (mi több, életünk végéig) csodálatos élmény lesz az adriai nászút, igazából unom már kicsit az élménybeszámolózást. tucatnyi barátnak, rokonnak, kollégának meséltünk már az útról, ráadásul a helyszínről…

most! avval a remek érzéssel, hogy rengeteg nagyszerű rokon és barát szeretete kísér bennünket! köszönjük! képek az esküvőről és az útról a hónap végén. csók Budapest! vigyázz Montenegró! megyünk!a képen Shkodra egy része