képpel indítom a tavaszt. a Kopaszi-gát végében készítettem a szomorúfűz még csupasz ágain keresztültörő napsugarak felhasználásával, alant a kék Duna kering, menten elhányom magam, de jobb téma nem jutott eszembe múlt pénteken, mikor is idén először sejdítettem meg az évszakváltás közeledtét, és uccu, bicikliztem egy nagykört
igaz, még harisnyanadrágot húztam a térdnaci alá, még acélbetétes bakancsban parádéztam a tornacipő helyett, még kesztyűt húztam és sálat tekertem (meg a biciklipedált, ugye), aztán a gáton élvezkedtem a napfényben (fürdőztettem az arcom, mintegy).
nem én voltam az egyetlen, akit kimozdított és fotózásra sarkallt a közelítő tavasz. a második fotón látható lány (a vázamon áll) ugyancsak harisnyában, rövid nadrágban pedálozott ki ugyanoda, ahová én, és szintén képeket készített a tájról
nem tudom, lefotózott-e engem is, én mindenesetre nem fogom följelenteni, amiért engedélyem nélkül lencsevégre kapott, és remélem, én sem leszek áldozata az újfasiszta magyar kormány eszement jogalkotásának, miszerint csak az érintettek beleegyezésével lehet immár fotózni bárkit a közterületeken is, és engedélyt kell kérni a kép akárcsak egy blogban történő közléséhez is, és ha ilyen írásos engedélyek nincsenek, a lefotózott személy följelentheti a fénykép készítőjét, aki pénzbírság befizetése mellett köteles megsemmisíteni az inkriminált fotót. ezek nemcsak gecik (© Simicska Lajos), ostobák is. sebaj, kockáztatok. ha a képen épphogy látható leányzó följelent (ahogy nem fog, okosabb annál), és megbírságolnak, elmegyek egészen Strasbourgig, bazmeg!
