ablakpárkány

szomorúfűzfámat látogattam meg tegnap biciklivel a Kopaszi-gát végében. szóval zöldülni kezdett rendesen, leveledzik, tagadhatatlanul közeleg a tavasz, amit talán a fa alatt a vízben ázó egészségügyi betét is jelez némileg oda nem illó módonmindenesetre megújulóban a természet. újuljunk meg hát mi…

rengeteg üdvözletet kaptam, ezek jó részére mondjuk számítottam is, viszont ért néhány egész meglepő köszöntés, olyan ismerőseimtől, akikkel évek óta nem beszéltem, mégis olyanokat írtak, hogy drága Gyulám, meg Gyuszkó, meg hasonlók. ki érti? mindenesetre jól esett ez a túláradó szeretet, vagy…

vagy mi van ma, február 29, ilyen csak négyévente, szökőévekben, olimpiai években, immár csak nyári olimpiaiakban. persze, tudom, és a naptár is eligazít, hogy nem a mai nap, hanem február 24-e a szökőnap. hogy miért? íme: A válasz az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a…

fotónak nem nevezném, inkább valami elbaszódott másolás közben ezen a Kopaszi-gát végiben készült képen, de összességében tetszik, ahogy szétcsúszik a biciklikerék, mint ahogy elcsúszott ma egymástól a naptári dátum és az időjárás is, hisz február 2-án talán nem a 17 fokos verőfény jut elsőként az…

                képpel indítom a tavaszt. a Kopaszi-gát végében készítettem a szomorúfűz még csupasz ágain keresztültörő napsugarak felhasználásával, alant a kék Duna kering, menten elhányom magam, de jobb téma nem jutott eszembe múlt pénteken, mikor is idén…

az elmúlt néhány hónapból, azok közül, amelyeket a nyáron vásárolt új okostelefonommal készítettem, de egészen az elmúlt napokig képtelen voltam a számítógépre áthelyezni, így csak most tudom őket közzé tenni ittaz első fotó még nyáron készült a Kopaszi-gát egyik…

támadt, vagy csupán nehezen magyarázható eset történt velem ma, 13-án pénteken a Kopaszi-gáton. szokásos meditáló útvonalamon bicikliztem végig, hosszú idő után érintve (körbesétálva) a Fiumei úti sírkertet, át a (csakazértis) Lágymányosi hídon, eltekerve az általunk a…