HTML

ablakpárkány

csak úgy, a magam örömére és bosszúságára meg mert keveslem azokat a fórumokat, ahol publikálhatok, meg él bennem egy összegző hajlam meg exibichionizmus, szeretem a betűket, amellett szívesen kötekedem közéletileg, végül mindent köszönök édesanyámnak, aki nélkül ez a blog nem jött volna létre

Friss topikok

  • vielopol: Valóban nem lehetne - Berzsenyi niklai halott, amikor elnevezték a helyet Normafának. (2018.10.25. 21:52) A Normafához
  • herrriporter: @veletlen: Csak nem te vagy az, Katikám? Ha igen, üdvözöllek, ha nem, akkor köszöntöm az ismeretle... (2018.06.17. 17:54) Gyermekkorunk legszebb para_2_lopótök
  • vielopol: A MOM-nál is van ilyesmi, valamikor el is vihetnénk az repiként hozzánk került ponyvákat. momkult.... (2017.02.13. 22:00) lángost enni
  • Villő Varga: Kedves Gyula! Evit keresem, de nem tudom elerni a regi email cimen. Legyszives szolj neki, hogy a... (2016.12.30. 23:41) keszthelyi
  • vielopol: földlabdás ugye (2016.12.24. 19:00) szentcsalád

Linkblog

megvilágosodásom

2012.07.13. 15:42 herrriporter

tavirózsa2.jpgtámadt, vagy csupán nehezen magyarázható eset történt velem ma, 13-án pénteken a Kopaszi-gáton. szokásos meditáló útvonalamon bicikliztem végig, hosszú idő után érintve (körbesétálva) a Fiumei úti sírkertet, át a (csakazértis) Lágymányosi hídon, eltekerve az általunk a kupolájából kitüremkedő gumók miatt csak SÜN-nek nevezett Magyar Szentek-templomához (be is ültem néhány percre), belebámulva a halastavacskánk vizébe, hogy lássam az óriási méretű narancssárga-fehér aranyhalat a tavirózsák alól előbukkanni, majd fölpillantani a tüskecsarnok2.jpgTüskecsarnok tüskéire, hogy aztán irány a Kopaszi-gát vége, kedvenc szomorúfűzem törzsének megpaskolása, majd kavicsgyűjtés, kacsázás a Duna vizén, amikor a hátam mögött csivitelésre, csicsergésre lettem figyelmes, és lám, egy általam a feketerigó nőstényeként azonosított madár zajongott tőlem mintegy két méterre. gondoltam, barátkozom vele és megtréfálásiból elkezdtem utánozni a csicsert. ekkor olyasmi történt, amire nem számítottam: madárbarát2.jpga madár feleselgetve csivitelésemmel, egyre közelebb ugrált hozzám, aztán egyszer csak közvetlenül mellettem állt és figyelt apró gombszemeivel, kicsit félrehajtott kis fejéből kifele. óvatosan nyújtottam felé a kezemet, és nem hőkölt hátra, hanem hagyta, hogy kissé megpaskolgassam a csőrét! mindez megismétlődött párszor (ekkor már rendesen beszéltem hozzá), majd némiképp zavarba jőve a szokatlan helyzettől (mégiscsak egy vadon élő állatfajról van szó), lassan fölegyenesedtem, és kezdtem távolodni a parttól a biciklim felé. a madaracska jött utánam, mint egyes kóbor kutyák és macskák! elkísért egész a biciklimig, párszor még hagyta magát paskolgatni, aztán megvárta, amíg fölszállok, és csak mikor elindultam, kezdett visszahátrálni a cserjéhez, amelyből előjött, de nem bújt el a levelek között, hanem még csicseregve búcsúzott tőlem. ilyet! bizonyára csak emelkedett lelkiállapotom juttatta eszembe, hogy ezt a kis jószágot talán maga a jóisten küldte hozzám, hogy megerősítsen életmódváltó (inkább csak némely pontjain korrigálandó, bár ha a munkahely és foglalkozásváltást is nézem, több annál) elhatározásomban. hát ez történt velem július 13-án, pénteken

Szólj hozzá!

Címkék: csoda Kopaszi-gát SÜN

A bejegyzés trackback címe:

https://ablakparkany.blog.hu/api/trackback/id/tr224653713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása