n11 van, föltöltöttem a kellő mennyiségű híreket, 40 percem van még az ügyeletből, gondoltam, írok pár sort, mert ahogy távolodom a még oly emlékezetes eseményektől is, kopnak az élmények, és nem lehet azokat úgy megírni, mint frissen.
szóval múlt pénteken Cabaret Medrano a Fővárosi Nagycirkuszban. 
nem volt jó a koncert. Imiéket eddig mindig füstös kis klubokban hallottam zenélni, és azok jó bulik is voltak, mert ők olyan helyekre valók. a cirkuszban egész egyszerűen elvesztek a hatalmas térben, nem találták a helyüket, esetlenül mozogtak, a tömítőanyagként használt akrobaták, mutatványosok és egyéb ingyenélők pedig inkább zavarták az összképek, semmint erősítették.
ugyanakkor jó volt évtized távolából újra a cirkuszban lenni (utoljára a lányomat vittem el valami kínai produkcióra, rádiós ingyenjeggyel), de gyerekkoromban határozottan szerettem ezt a világot, leginkább az állatos számokat. 
ma már inkább szomorkás nosztalgiával gondolok a cirkuszra, afféle elnéző szeretettel, amibe egy adag távolságtartás is vegyül.
(íme, a bizonyság, hogy valóban ott voltunk a cirkuszban, és az arcomon látható enyhe mosolyféle pontosan tükrözi, amit az imént a cirkuszhoz való viszonyomról írtam. amúgy elég foghíjas volt a nézőtér, azt hiszem, Imiék rosszul mérték fel helyszínt és a várható érdeklődést)
másnap, szombaton ügyeletes riporterként voltam a kelenföldi Bikás-domb tövében dr. simicskó istván kereszténydemokrata képviselőjelölt kampányrendezvényén, ahová É. is elkísért. az interjú, a cikkírás hamar megvolt, a program szót sem érdemel (szkanderverseny, bográcsgulyás, kungfubemutató, kutyakiállítás, stb.), viszont az egyik standnál lehetett sörjegyeket vételezni, amelyek fejében féláron csapolták a Beck's sört.
É-vel és a jó fej videós kollégával vételeztünk is magunkhoz fejenként vagy 6 korsónyit, pontosabban félliteres műanyagpohárnyit (É. csak háromdeciseket), minek köszönhetően majd' végig ott maradtunk és jót beszélgettünk, közben mikrofonvégre kaptunk többek között 
egy butaarcú tetovált-fukszos dagadt és szebbjövőtöző motoros fickót és egy szerencsétlenségében egyre hangosabban orbánminiszterurazó hajléktalant is, és demjénrózsi plébekjének hangjaira távoztunk a ránk boruló alkonyban. megint csak nem rájuk fogok ikszelni, de nem emiatt a délután miatt; a szocik is képesek hasonlót, csak kicsit elvtársiasabbat elővezetni, attól is rosszul vagyok a végére. már az elején is
(a képen a kelenföldi rambó, aki szebb jövőt ment keresni a Bikás-domb melletti mezőre. szerintem sötéten látja a jelent)
(ez meg itt az ajaki asszonykórus hímtagokkal kiegészítve. azért tettem be, mert tetszik a színes népviseletben virító emberek és a háttér szürke panelházainak kontrasztja, meg a kopaszodó fotográfus az előtérben)
(különben én is kelenföldi vagyok, vagy inkább lágymányosi)
vasárnap aztán kirándulni mentünk a Pilisbe, de erről majd holnap, mert mindjárt lejár az ügyeletem, indulok haza. ezt azért még idebiggyesztem: https://www.youtube.com/watch?v=zAh3SJFqBpo
