ablakpárkány

a házasságunk, mint azt már az utazásunk előtt írtam, és minden szépre és jóra sikeredett, nem kaptak hajba az örömapák, áthidalódott a szakadék a kortárs tanúink és párjaik, valamint az idősebb felmenők között, nem éleződtek ki a világnézeti különbségek, senkit nem…

de vajon ki a piszkafa? persze csak tréfálkozom, valójában izgulok kicsit a holnapi esemény miatt. na, nem azért, mintha egy pillanatig is meginogtam volna a döntésemben, hanem mert minden exhibicionizmusom ellenére sem szeretek ennyire a figyelem középpontjában állni, és nem mindig…

bár az időjárás már eddig is nyárias volt, és mi tagadás, már elegem van kicsit a folyamatos leizzadásoktól. de a júniusnak mégis örülök, mert reményeim szerint életem sorsfordító hónapja lesz, egyrészt az esküvő miatt, másrészt mert életünk egyik legizgalmasabb…