de vajon ki a piszkafa? persze csak tréfálkozom, valójában izgulok kicsit a holnapi esemény miatt. na, nem azért, mintha egy pillanatig is meginogtam volna a döntésemben, hanem mert minden exhibicionizmusom ellenére sem szeretek ennyire a figyelem középpontjában állni, és nem mindig jön ki jól, ha annyira különböző emberek kénytelenek eltölteni pár közös órát, mint akik holnap tiszteletüket teszik az anyakönyvvezetőnél és az étteremben. mindegy, úgy kell hozzáállni, hogy jó lesz. akárcsak az esti összejövetel, amire még főznünk kell ma este rogyásig, de hát
két nap múlva ilyenkor pedig már csaknem Szabadkán leszünk, már ha nem késik oly sokat a vonatunk, mint szinte mindig. de ez már egy következő fejezet, egészen biztosan a montenegrói és albán útról is írok majd annyit, mint tavaly a belgrádi víkendről. most tehát ennyi. talán péntek délelőtt még írok egy keveset, attól függ, hogy állunk majd
