ablakpárkány

szinte egyáltalán nem szólt szombaton ebédidőben a Blaha Lujza téri ételosztás közben, bár egy krisnás fiatalember játszott valami hasonlót tangóharmonikán a háttérben, én leginkább az étolajak kiosztásával voltam elfoglalva, hogy mindenkinek jusson, hogy kihez-kihez legyen egy-egy kedves szavam, hogy figyeljem, nehogy valaki elcsaklizzon valamit a pultrólránézésre a sorban állók zöme valódi rászoruló volt, míg egyesek csak üzleti megfontolásból álltak be újra és újra a sorba, hogy aztán a felhalmozott élelmiszereket, olajat, lisztet, cukrot, margarint, datolyát, kukorica- és babkonzervet pénzért, esetleg kannás borért tovább adják az igazán éheseknek. volt olyan pofátlan nő, aki vagy negyedszerre is belopózott a sorba, és a szemünkbe hazudta (egy-egy civilrádiós nő között álltam), hogy életében először van ott. na, akkor legszívesebben rákiáltottam volna, hogy az nem baj baj, hogy szegény, az viszont igen, hogy egy rohadt élősködő. persze valójában ez az illető is rászoruló a maga tahó módján. mindent egybevetve jó élmény voltKatával is tudtunk beszélgetni egy kicsit, legközelebb is szívesen beállok az ételosztók közé, akárcsak szombaton, az élelmezési világnapon. (jó volt egykor pogózni is a Sziget Krisna-sátrában a punkosra vett mantrára) gouranga