ablakpárkány

fotóztattam magam nemrég a Budai Arborétumban (fotós Évi), ahová kisétáltunk az egyik kánikulai napon. mind a mai napig furcsa kimondanom, hogy kétgyerekes apuka vagyok, mert a negyedszázad azért elválasztja egymástól a két apaságot. szóval amit most átélek Zsófival, attól már nagyon messze van az, amit Gabival átéltem. az a helyzet, hogy visszafelé könnyebb okosnak lenni, vagyis amit elszúrtam a nagyobbikkal, azt talán már nem fogom a kisebbikkel. fura, hogy egész más a szerepem felnőtt lányommal, mint a kicsivel, utóbbi akár az unokám is lehetne, kortársaim jó része legalábbis unokáival éli át ugyanazt, mint én Zsófival. azzal szoktam tréfálkozni, hogy újabb negyedszázad, és jön a harmadik lány és így tovább. a meglévő kettőre rendkívül büszke vagyok: szépek, okosak, kedvesek. ők a lányaim!