ablakpárkány

valójában leszarom, hogy a büdös medve kijön-e a barlangjából, meglátja-e a napot, visszamegy-e, mi a faszt kezd magával, mindössze az érdekel, meddig tart ez a hideg, havas, jeges, aztán tocsogós, nyálkás, szeles szaridő, mikor lehet már biciklizni a napsütésben, mikor lehet a gyerkőccel kimenni levegőzni, mikortól lehet reggelenként futkosni a tó körül, vagy csak egyszerűen sétálgatni az utcán, mert ebbe a fagyba zárt világba kezdek már becsavarodni, ráadásul a kocsink aksiját is hazavágták a mínuszok, azt is töltögetjük, szóval múljon már a tél, jöjjön már a szép idő, legyen már végre tavaszelő. ámen (a fotón Zsófi Tengermacija, ki megjárta velünk nyáron az Adriát, ma reggel viszont bedugtam a 139-es buszmegálló mögötti kőfalba a kép kedvéért)mellesleg ma egy remek festővel, Győrfi Andrással készítettem portréinterjút, aki nagy gyűjtögető, mindenfajta furcsa kacattal rakja tele a lakását, a mellékhelyiségét például ezekkel a színes trófeákkal. szerintem isteniek! ezek a színek már tavasziak/nyáriak