ablakpárkány

valójában leszarom, hogy a büdös medve kijön-e a barlangjából, meglátja-e a napot, visszamegy-e, mi a faszt kezd magával, mindössze az érdekel, meddig tart ez a hideg, havas, jeges, aztán tocsogós, nyálkás, szeles szaridő, mikor lehet már biciklizni a napsütésben, mikor lehet a gyerkőccel kimenni…

utálom, amikor az emberek egy jelentős csoportja azon fanyalog, hogy télen hideg van, nyáron meg melegde azért ez már mégiscsak sok

elvitte a szívemet.. nem, én vittem ki a Kékmackót a jégre, ha már február másodika van, lássam, mihez kezd a medve az időjárással. ma láthatta is az árnyékát és nem is, hisz én például napsütésben tekertem ki a pincéből fölhozott cajgával az egyetemi negyedbe, aztán…

szerepelt a Bartók-Karolina metszéspontján álló digitális hőmérő kijelzőjén tegnap délután, és ma délelőtti, óvatlan biciklizésem idején is afelé közelíthetett a hőmérséklet, mert egy szempillantás alatt lucskosra izzadtam a pólóm a tűző napon. igaz, nagyon hamar…

legalábbis az időjárás napok óta tartó alakulásából, abból, hogy napok óta nem látni a Napot, szitál ez a hideg izé a felhőkből, a nedv bemászik a bőr alá, ilyenek. elég volt a hűvösből, a réteges öltözködésből, a biciklizéstelenségből, a nemtudommér egy ideje…