ablakpárkány

szép az élet. az obligát Prága, Pozsony és Párkány (na, jó, egy évekkel ezelőtti jelentősebb Liptószentmiklós, kis Brno, kis Selmecbánya, egészen kis Losonc) után ezúttal Dél-Csehország felé vettük az irányt barátainkkal, és eltöltöttünk három szép napot Ceské Budejevicében és Cesky Krumlovban, de még mielőtt töltögettük volna az időt és ürítgettük volna a söröskorsókat, kidöntöttünk egy irányjelző oszlopot Ausztriábankaptunk egy jó kis defektet, de aztán Kenő találékonyságának (és az én bivalyerőmnek) köszönhetően, sikeresen kicseréltük a kereket, és vidáman, de kissé korlátozott sebességgel haladhattunk tovább Budejevice feléez itt a város főtere, meglehetősen nagy, szépen rendezett, és a sarkon álló csicsás épületet nemcsak én láttam templomnak, holott az a városháza. sokat nem időztünk e téren, inkább csak áthaladtunk rajta. mellesleg a városháza mellett jobbra, aztán megint jobbra találtunk egy Budvar-kocsmát, de hát abból a Budvar őshazájában Moldvát lehet rekesztenihogy a baleset mennyire nem szegte kedvünket (legalábbis a kezdeti sokkot, és azt, hogy utána vagy másfél órát keringtünk a kibaszott, épületenként olykor három számmal is ellátott házakból álló, rövidke, egyirányúsított utcákkal sűrűn hálózott belváros körül a szállást keresve), az talán jól látszik a fenti fotónpersze ettünk is néha, bár én szinte alig, hisz jól ismerem a mondást: az ivás halála az evés. jóformán a szállás éttermében svédasztalról vételezett reggeli bőségtál (szalonnás rántotta, felvágottak, virslicskék, cipócskák, zöldségek, gyümölcsök, narancslé, tea, kávé) után maximum egy-egy pocsék húsleves csúszott le a sörök után. kivéve az utolsó napon, de arról majd ottegy bő félórás buszutazás után érkeztünk a második nap délelőttjén Cesky Krumlovba, ebbe a helyi nevezetességbe, ami Prága után a második leglátogatottabb cseh település, és ahhoz hasonlóan szintén olyan benyomást tesz az emberre, mintha valamikor a középkorban járna, amellett a kanyargó Moldva és a sok dimb-domb és zöld is szerethetővé teszi a helyetez a gótikus kapurészlet és a fölötte magasodó falak például a Szent Vitus-templohoz tartozik. az épület egy sziklacsúcson áll, a kicsit barokkosított főoltár kivételével tiszta gót és némi reneszánsz. és szombaton szinte dugig volt ázsiai szelfibetyárokkal és -betyárnőkkellehet, hogy ez volt az a pillanat, amikor a felszolgáló felvette a rendelést. az öt sörrel minden rendben volt, ám Ildi óvatlanul megkérdezte: van-e Kofola (ez a csehek nemzeti kólája). öröm volt látni a pincérnő lesajnáló pillantását és hallani a hangsúlyát, amellyel tiltakozott a Kofola-forgalmazás vádja ellenmegérkeztek, persze, a csodálatos Budweiser sörök, gusztusosak, szépek, finomak. Péter itt mesélte el: kicsit tart attól, amikor majd halála percében lepereg előtte, hányszor ihatott volna sört különböző haszontalanságok, például múzeumlátogatás helyett. ekkor még nem tudtuk, hogy mi sem megyünk be a helyi Schiele-centrumba...ez a helyes sikátor például éppen látszott annak a sörözőnek a teraszáról, ahol a fenti képen söröztünk, háttérben a vár tornya, viszont a hagyományosan a várárokban tanyázó, útikönyvekben sűrűn emlegetett két büdös medvét nem láttuk, mert behúzódtak a vár feljárója alá, vagy elbújtak valahová az anyjukbaa várhoz ezen a fahídon kellett átmenni. mint olvasom, ennél csak a prágai vár nagyobb az országban; csakugyan lenyűgöz a monumentalitása. természetesen az elmaradhatatlan szelfipicsák is ott vannak, bár itt csak felerészben ázsiaiakegy kis ízelítő a vár belső udvarának falairól, nem értem, miért épp ezt a sarkot fotóztam, amikor akadtak ennél lényegesen szebbek is. most elégedjetek meg ennyivelitt még egy csapatkép. az itt látható társaság (Emese készítette a fotót, de ő is szerves része a teamnek) alkotta meg néhány órával később Krumlovban, egy hangulatos folyóparti sörözőben azt a nótát, amely méltán lesz népszerű bizonyos körökben, bizonyos alkalmakkorvégül itt egy olyan kép is, ami már egy harmadik országban készült, nevezetesen Szlovákiában, mivel hazafelé az a zseniális ötletem támadt, hogy ugorjunk be Komarnóba egy kis helyi kajára, és így is tettünk, mivel nagyon éhesek voltunk. (ugye, mit tesz, amikor az ember 80-nal haladhat csak? ha az autópályán suhanunk 140-nel, eszünkbe sem jut ez a kitérő) szerencsére találtunk egy éttermet, ahol ettünk egy remek, magyaros húslevest, egy nem túl jól elkészített sztrapacskát, és ittunk hozzá egy-egy korsó Zlatyt, mintegy levezetésképp. (Emese, lelkem, persze nem sörözhetett, de legalább látszik ezen a fotón ő is) végül jóra kerekedett ez a nap is, és már kevesebb mint 400-at kell csak aludnunk, hogy újra kiránduljunk egy nagyot. így, barátilag, hordában: jövőre irány Kassa! (egyelőre)