elmúlt lassan egy hete, csodás időnk volt Keszthelyen, érződött a levegőben, hogy a Szentlélek kurvára átjárja, vagyis kiáramlik valahonnét, ami nyilván azt jelenti, hogy beáramlik valahová, belénk például áramlott rendesen

mindhárman betegen jöttünk haza, még szerencse, hogy legkevésbé Zsófi, egy ilyen kis testbe gondolom kevesebb Szentlélek áramolhat

a legbetegebb viszont én vagyok, három pihenős nap után sem tudok kijönni a náthából és tüdő/torok problémákból, de azért jó a kedvem

eszem tisztességesen, mondjuk nem feltétlenül azt a szendvicset, amit Évi készített még Keszthelyen a hazaútra, ugyanis a kenyérszeletek közé nem tett semmit, hacsak nem két darab Szentlelket

különben pompásan vagyunk, mint a képek is tanúsítják