töltöttük csaknem az egész szombatot, ami a hétközi uszodázás, gellérhegyi séta és sörözgetés után már a második ilyen nap volt a héten. röviden: mindkét nap tartalmas és idillikus volt, jó beszélgetésekkel, tréfálózásokkal (van ilyen szó?), közös evésekkel satöbbi.
tegnap például kerültünk egy nagyot kedvenc temetőmben, a Fiumei Úti Sírkertben. megmutattuk Katónak kedves íróink és/vagy költőink síremlékeit, többek közt Radnótiét, Kosztolányiét, Adyét, Móriczét, de elbicikliztünk vele hátra, az általunk csak lakótelepnek nevezett részlegre is, a sírkert végébe. ja, megengedték a portások, hogy biciklivel menjünk be, ami nem szokásos ebben a temetőben. tök jó volt! ennek örömére meglátogattuk a Kegyeleti Múzeumot is, amiről most nem írok többet, egyszer már megtettem vagy itt, vagy a Stopon, mindensetre mindenkinek melegen ajánlom a fölkeresését, hisz nem árt tudni időben és ideát az odaátról, ebben szerintem semmi morbiditás nincs
aztán vagy 13 kilométert tekertünk Zuglón keresztül Rákosszentmihályra, Kató idegenvezetése mellett. a legjobb szakasz talán az volt, amikor jobbra a vasúti sínek, balra az MVM gyárépületei húzódtak. mindig is szerettem az indusztriális környezetet. persze hangulatosak voltak a kertvárosi kis utcák is.
Katónál később pálinkákat kóstolgattunk, nekem a panyolai ágyas szilva ízlett legjobban, majd jóféle horvát sörrel (talán Karlovaccal) öblítettük le a tüzes vizet. és ettünk cukkínis céklalevest és káposztás tésztát is, az ételekről udvariasan csak annyit: szeretjük Katót. aki indultunkban még megmutatta a közeli Legenda Sörfőzdét és Sörözőt is, én már nem emlékszem a kóstolt fajta márkájára, Évi Pokerface Alét ivott, de hát itt szinte valamennyi sörnek buta neve van. igazság szerint egyikünknek sem nyerte el a tetszését a maga kézi söre. a többieké sem.
napzáróul még segítettünk este lebontani Kenőék standját az Erzsébet téren, a tűzforró lámpájukkal szénné égettem a jobb kezem középső ujját, később úgy tudtam csak meglenni a Gödörben, hogy jégkockák közé lógattam a sérült végtagrészt, mert iszonyatosan fájt. előbb még jót söröztünk a téren, András családostul csatlakozott, és velünk tartott Acsádi Jutka is, aki igen okosan festette elénk a küszöbön álló apokalipszist. végül hazatekertünk e remek nap epilógusaként
