múlt szombaton kora délután engedtem el a fonalat, hogy aztán estétől újra fölvegyem itt, a blogomban, ugyanis 10 órára jöttek értünk Zsuzsi és Péter, hogy éjfél előtt 30 perccel megérkezzünk az Esztergom szamárhegyi házikóba, ahol lazulós sörözgetéssel és beszélgetéssel töltöttük az este és az éjszaka hátralevő részét, és ahhoz képest, hogy eleve fáradtan indítottunk (lásd előző poszt, Mátra), hogy kábé 2-ig fönt voltunk, egészen frissen ébredtünk vasárnap reggel (na, jó, délelőtt), hogy egy villámreggeli után nyakunkba vegyük az egyik magaslatot, amelyiknek már nem emlékszem a nevére.
a "túra" után a Mária Valéria hídon átautóztunk külföldre, hogy hosszú kihagyást követően ismét meglátogassuk Sturovót (leánykori nevén Párkányt), ezt a természeti és épített környezet szempontjából abszolút érdektelen szlovákiai városkát, amelynek az egyetlen látványossága a város csaknem minden pontjáról jól látható esztergomi bazilika. viszont.
legalább 5 évig minden évben átbicikliztünk Évivel és néhány barátunkkal, mégpedig a kiváló és olcsó szlovák és cseh sörök és - általam szeretett - helyi ételek elfogyasztása céljából, és persze a külföld illúziójával megemelt együttlét kedvéért.
ami most szembetűnő volt, hogy mindhárom meglátogatott vendéglátóipari egységben roppant kedves kiszolgálásban volt részünk. jó, az elsőben inkább csak átlagosan volt udvarias a csapos lány. ez a kocsma a főutca folytatásában, balra található, terasszal ellátott, jelentősen felújított egység volt, ám nem kényszerültünk a szeles időben kívülre, ugyanis bent is lehetett dohányozni. Zlaty és Borovicska.
utána következett a Vincentre keresztelt étterem, ahol a pincérlány előzékenysége és kedvessége már-már zavarba ejtő volt. ott cseh Krusovicét ittunk az ételek (nekem sztrapacska) mellé. egybehangzó vélemények szerint a legjobb étel a magyar korhelyre emlékeztető savanyú káposztás, füstölt húsos, tejfölös leves volt. 
innen már csak a tradíció okán is betértünk a híd lábánál húzódó Utolsó Esélybe egy italra, bár inkább azért érte meg a látogatás, mert az évek óta ismert üzletvezető asszony ezúttal is beszédes kedvében leledzett, így jót tudtunk diskurálni az oda- és ideát közti eltérésekről, amibe tolmácsolással két Hrabal-regényből kilépett cseh atyafi is bekapcsolódott, így valóságos rögtönzött nemzetközi konferenciabeszélgetés résztvevői lehettünk. ha arra jártok, feltétlenül keressétek fel az Utolsó Esélyt!
végül a Billában vásároltunk még néhány palack remek sört, illetve pár doboz barna Zlatyt apósnak, amit pénteken szervírozunk neki Keszthelyen, merthogy az a kedvence
