egy újabb vihar, a tegnap esti és az éjszakai után már a harmadik, pedig most, az angolórák és az ebéd után akartam elindulni a postára, de inkább várok egy keveset, nem szeretném, hogy biciklistül fölkapjon a szél, vagy hogy jégeső kopogjon a fejemen. ezek a felhőszakadások aránylag gyorsan elmúlnak, bár egyelőre iszonyúan veri az erkélyt a víz. leírom ezt a néhány sort, aztán bekuckózom a kanapéra a Grecsó-könyvvel. tisztára őszi hangulat, szinte esti szürkület borult a házakra. voltaképp szeretem az ilyet, csak ne állandósuljon. ma még jó volna biciklizni egy jót.
nem bánnám, ha holnap Veszprémben nem futna belénk egy hasonló villám