sétáltam föl délután lakhelyünkről: Alsóhegyi út, Ménesi út, Somló lépcső, Somlói út, vissza, közben fotóztam azt a kis templomot, amelyet lentről már százszor megcsodáltam, és most az előtérből is megtehettem ezt. mint olvasom, a lazaránusoké (ők Lázárban hisznek? remélem, nem a Jánosban!?)
azért sétáltam, és nem bicikliztem, mert hajnalban arra ébredtem, hogy iszonyatosan hasogat a jobb felkarom, nem is tudtam már visszaaludni. pár napja már éreztem, hogy valami nincs rendben eme testrészemmel, vasárnap még úsztam is, aztán tessék. volt már ilyenem, szerintem ízületi probléma. vettem rá krémet, kenegetem, aztán pár napon belül elmúlik. úgyis esős idő lesz, megvár a bicaj
ma viszont egyirányúsították a céges mobiljainkat, ami semmi jót nem sejtet anyagi helyzetünket illetően, ráadásul még tartoznak is. franc tudja, valahogy nem vet fel a munkakedv, plusz még a kurva karom. a hegyen sétálgatva azon morfondíroztam, hogy talán most kapom a figyelmeztetést, hogy váltsak munkát, munkahelyet
egyelőre Berlint várom: már csak egy hét!
ja, és tegnap jó volt a Quimby-koncert, utána meg jót beszélgettünk a Café Vianban. igazán jól telt az este, kár, hogy rokkantként ébredtem
