a pénztárcámat, a bankkártyáimat, a személyimet, a lakcímkártyámat, az adóazonosító kártyámat, a könyvtári belépőmet. mindent. magamat. nem vagyok.
régen vártam erre a pillanatra. a nemlétből sokkal bátrabban lehet üvöltözni. nem tudom a hogyan tovább-ot, hétfőre szabadnapot vettem ki, rendezem a hivatalos dolgokat, aztán meglátjuk.
azért a tegnap este jó volt Lajkóval, szibériai torokhangosokkal, Bem mozi 
na, ezt nem tudom miért tettem ide, nekem teccik. legközelebb saját képekkel jövök, ígérem. azért a mai estével is próbálok valamit kezdeni, hátha. általában utálom a szombatokat. és a vasárnapokat. meg a hétfőket.
alapvetően egyedül vagyunk. mindig. állhat mellettünk, mögöttünk, fölöttünk ez, az, végül úgyis egyedül leszünk. jobb ezt tudni, mint nem
