határozzák meg idei kirándulásaink útvonalát. egy hete az Omszki-tó jegét vizsgáltuk meg közelebbről, tegnap pedig a szentendrei Bükkös-patak mentén sétálgattunk vagy 4 kilométert a hóban K-ékkel. gyönyörű volt a havas tájban, hólepte fák alatt kanyargó kristálytiszta vizű patak látványa a fölötte átívelő kecses hidacskákkal. eredetileg városkirándulásra indultunk (Czóbel, Barcsay, templomok), aztán K-ék telefonja utolért bennünket Frei Tamás (a riporter) kávézójában, hogy utánunk autóznak, így aztán inkább az ő patakpartos javaslata mellett döntöttünk, amit Döme kutya is kifejezetten jó néven vett. azt azért megemlítem, hogy az eddig életemben ivott legfinomabb kávé a szombaton elfogyasztott nicaraguai dohánykávé, amely 2008-ban fődíjat is nyert egy barista versenyen (a baristák a kávémixerek). a kávét almában áztatott dohányleveleken keresztül szűrik át. isteni!
megettük a fasírtokat, megittuk a forraltbort, fotózgattunk még néhány hóembert (egy hóasszonyt) és egyéb csacskaságokat, aztán itthon petrezselyem helyett belefőztük a velőscsontos levesbe a sárgarépa zöldjét, ami furcsa mellékízt kölcsönzött az ételnek, de sok erőspaprikával így is ehető volt... este még átmentünk kártyázni K-ékhoz (pontosabban Sequence-ezni), miközben a Youtube-on stafétában diszkóztuk egymásnak a szerintünk top10-es számokat. remek kis este volt
ma pedig megnéztük a Filmszemlén Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című filmjét, meglepődnék, ha nem ez lenne a győztes: nagyon régen láttam ennyire jól megírt, felépített, fényképezett magyar filmet, ami félig-meddig román és angol produkció is volt egyben, ami már csak abból is látszott, hogy jóformán az egész filmben románul beszéltek, magyar felirattal. Török-Illyés Orsolya (HSZ-né) nem sokat árult el színészi képességeiről, viszont egzotikus szépség. bővebben most nem írok az alkotásról, mert holnap megteszem ezt hivatalból a munkahelyemen filmkritika formájában
a képen Török-Illyés Orsolya (Mona)
