kedden délelőtt az Astoriánál. egészen pontosan Bognár Szilvi énekesnő hitte azt néhány pillanatig, h vadidegenként akarok ismerkedni vele, miután leszólítottam a múzeum körút sarkán, mikor följött az aluljáróból. a Csendesben beszéltünk meg interjút, de elé mentem. mondtam neki, hogy "helló, velem fogsz beszélgetni", mire egy gyors mozdulattal kikerült, és visszaszólt, hogy "most egészen mással fogok beszélgetni", utána lépve közöltem, hogy ki vagyok. na ekkor döbbenten megállt, hogy ne haragudjak, de nem ismert meg. akkor jöttem rá, hogy persze, hisz bár egyszer már volt bent nálam a krádióban, most sötét szemüveg és kapucni van a fejemen, tényleg nézhetett akár utcán ismerkedő, rosszarcú fazonnak. jót nevettünk, aztán hosszasan beszélgettünk a Csendesben. emlékezetes találkozás volt.
délután nemigen akaródzott hazamennem, ezért a könyvtárban olvasgattam vagy egy órát, helyesebben átlapoztam néhány Amszterdamról szóló útikönyvet, keresgéltem azokat a helyeket, ahol mi is megfordultunk É-vel majd' 3 éve, hogy felidézzem az akkori emlékeket. nekem az utazás a lételemem, egyszerűen bezárva érzem magam Budapesten, de gyakran még az országban is. ha időnként nem mozdulhatok ki belőle, egyszerűen fuldoklom. bízom benne, hogy idén kijutunk Berlinbe!
este - annak ellenére, hogy Yengibarjan az utolsó pillanatban lemondta a szereplést - remekül sikerült a műsor, bár nem mindent értettem a marokkói Said szavaiból (mint utóbb kiderült, a hallgatók sem), mégis jó volt a hangulat, hála a srác jó kedélyének és a Chalaban zenéjének. a szerdai műsorról nem mondhatom el ugyanezt; a győri egyetem rektora úgy izgult az élőműsorban, mint egy felkészületen diák a kollokviumon, de erről nem tehettem. arról sem, hogy kicsit később kiderült a Csörsz utcában, hogy megint úszás és szauna nélkül maradok, mert lefagyott az elektromos öltözőszekrény-rendszer. a fennmaradó bő kétórát a MOM-ban töltöttem olvasással (Fowles: A francia hadnagy szeretője). vasárnap visszatérek a Sportba.
este még elmentünk Budafokra É. fiatalabb nővéréhez, Sziszhez, ahol is játékból egy szemellenzőt vagy mit kötöttem az egyik kisfia szemére, aki aztán nekiindult a lakásban, és lendületből lefejelte az ajtófélfát. volt nagy sírás-rívás, de komolyabb baj nem történt. szeretek játszani, na
most itthon dolgozgatok, és azon töprengek, érdemes-e beszélnem BZsolttal a krádiós folytatásról, vagy várjak az újrádiós válaszra, esetleg keressek mást... valószínűleg mindhárom lehetőséget életben tartom
