csaknem minden alkalommal, amikor Keszthelyre utazunk, és az időjárás engedi, hogy elkerekezzek a vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombhoz. ezúttal engedte, és ismét készítettem néhány szép fotót
most beleshettem a kápolnába, ami emlékeztetett kicsit az amszterdamból az északi-tenger kijáratához tett 2007-es bicikli-kirándulásunk világítótornyos helyszínén látott templombelsőre; ott hajómakettek lógtak a mennyezetről.
álljon itt egy leírás azoknak, akik nem ismerik a hely történetét:
Balatongyörök és Vonyarcvashegy határán, egy dolomit magaslaton csodálható meg a Szent Mihály domb és kápolna.
Maga a domb 136 méter magas, s kiemelkedik a környező tájból, messziről magára vonja a tekintetet vízen és földön egyaránt. Még a Keszthelyi-öbölből is megfigyelhető, a rajta található kápolnával együtt. Egykor ez a domb a Balaton vizéből kiemelkedő sziget volt, földmozgásoknak köszönhetően emelkedett ki, s tetején évszázadok óta épület áll. Ma hazánk egyetlen halászkápolnája áll itt. Az épületek története színes, eseményekkel teli múltra utal.
A területen egykor jelen levő rómaiak őrtornyot építettek ide, de itt állhatott az 1560-as években a györöki vár is. A vár később szinte teljesen elpusztult, s 1622-ben már kápolna állt itt. A kápolnaépítés története igen kalandos. A legenda szerint 1729 telén 46 halász dolgozott a tó jegén, amikor rianás következtében egy jégtábla levált, rajta a halászokkal. Hat halász azonnal meghalt, a többiek pedig a táblán sodródtak a biztos halál felé. Ekkor hirtelen megfordult a széljárás, a jégtáblát pedig kisodorta a partra a szél.
A halászok csodás megmenekülésük után fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek a dombtetőn. Ez azonban valószínűleg csak átépítés volt, hiszen a dombon ekkor már régóta állt a Szent Mihály kápolna. Ez azért is tűnik biztosnak, mert a kápolna oltára mellett található két kriptán feljegyzések szerint az 1722-es és 1729-es évszám volt olvasható. Ezek a feliratok az évszázadok alatt lekoptak, ma már sajnos nem láthatóak.
A halászok menekülésének állított emléket az egyik oltárkép, de ezt 1964-ben sajnos ellopták. A felirat így szólt:
„ A jó isten segedelmével 40 ember egy jégdarabrul megmenekült 1739.”
Később Udvardi Erzsébet újrafestette a megmenekülést.
A veszprémi püspök (Padányi Bíró Márton) 1755-ben engedélyezte ferences rendi szerzeteseknek, hogy letelepedjenek a dombon. A ferencesek koldulórend volt, így alamizsnából éltek, barlanglakásokban, valamint remetelakásokban laktak. Ezek a lakások feltételezhetően a domb keleti oldalán voltak, mára azonban már nyomuk sem maradt.
Az 1860-as években átépítésen esett át a kápolna. A neogótikus stílusban átépített épület nyolcszög alakú alacsony toronnyal és félköríves szentéllyel épült.
