ablakpárkány

címen ezúttal is színvonalas vérmagyarkodás terepe volt Mátramindszent, akárcsak hét éve, amin viszont nem voltunk. úgy vélem, minden év minden azonos című eseményén hasonló lehet a felhozatal, lett légyen az az erdélyi Érmindszenten vagy a tiszai Mindszenten. én például Dr. Szabó József és fiai produkciójába szaladtam bele (bár érdekes, hogy a formáció nevében foglaltak ellenére összesen ketten álltak a színpadon, s ha nem tévedek, mindketten szintiztek), melynek refrénje emígyen szólt: Magyartanárt katedrára/Tudománynak oltárára/Ez az én hitem. megható, na, ráadásul rólam is szól kicsit. az esti Kormoránból sokra nem emlékszem, de el lehet képzelni, míg a másnap főleg a zsírcikilakodalmasgagyi megtestesülése volt, hogy halmozott képzavarokkal éljek. kedvenc Balázs Pali refrénem az alábbi: Sirályok sírnak, mint én. sírtam én is. mennyivel jobb volt a közeli Füleken (ma Fílkovo) megnézni a Billa impozáns és korszerű térinstallációját, vagy a Zsófival megerősített várat. én egész népemet fogom, nem középsikolás fokon TAHÍTANI! hajrá Szlovákia, hajrá szlovákok!