ablakpárkány

lettünk szűk három napra barátainkkal miután múlt hétvégén valóra váltottuk régi vágyamat: Kassa megtekintését. hozzáteszem, hogy nem vagyok oda Márai Sándor írásaiért, amik közül eddig kettőt olvastam: az Egy polgár vallomásait és A gyertyák csonkig égnek címűt. összességében meglehetősen modorosnak tartom a palit, összehasonlítva a majdhogynem kortárs Kosztolányival, látok némi hasonlóságot, de MS jóval silányabb, tudniillik neki nincsen humora, ami általában igaz a konzervatív értelmiségiekre, persze akadnak kivételek. Máraiban is leginkább a küldetéstudata zavar, az írói felelősségről vallott nézetei. (másfelől ugyanez zavar például Kovács Ákosban is, csak az ő zenéje egyáltalán nem tetszik, míg MS mester legalább olvasható, a Gyertyákban valóban tapintható a drámai feszültség). Márai szülőházát nem néztük meg, bár a szomszéd utcában laktunk, viszont most elkezdtem olvasni Kassai őrjárat című kisregényét vagy mijét, az első 20 oldal után ugyanaz a véleményem, mint fent írtamellenben remek vendéglőket látogattunk. a képen láthatónak mondjuk nem tudom a nevét sem, csak azt, hogy Kriszti és Karcsi ajánlották, mert adventkor jártak már itt, viszont hangulatában, étel- és italkínálatában erősen emlékeztetett több prágai társára. szűretlen Staroprament ittunk és Becherovkát, sztrapacskát ettünk és káposztás húst knédlivel, ahogy kell, a pincérnő, Timi pedig kedves volt és tudott magyarulés természetesen mindjárt első este beleütköztünk a Szent Erzsébet-főszékesegyházba, közvetlenül a zenélő szökőkút után, ami valósággal elbűvölte Zsófit, alig akart továbbmenni. aztán elcsalinkáztunk még a pilsneres helyre, és onnan hazafelé, hogy aztán a szállásunkhoz közeli Gólemteraszán megkóstoljuk a helyi főzésű Gólem barnát, mi több, itt iszom első Borovicskámat is, mindezt már a Szabó-lányokkal és férjeikkel, akik később érkeztek, de azért belecsúsztak kicsit az éjszakába. Évi és Zsófi ekkor már aludni tértek, mi viszont visszamentünk újra a Pilsner sört csapoló egységbe, a Camelotba

a másnap kicsit másnaposan indult, de azért nem maradtunk le a reggeliről, minek utána először megnéztük a szállásunk előtti téren működő piac kínálatát, aztán benéztünk a dómba, ahol kihagytuk a Rákóczi-kripta pénzdíjas megtekintését, a kollektív Himnusz-éneklést honfitársainkkal, a pántlikás picsogást. helyette a főtéri népviseletes parádéba belehallgatva az ortodox zsinagóga utcácskáján keresztül eljutottunk a neológ zsinagógáig (szombat lévén mindkettő zárva volt a gojok előtt), majd egy boltban vásárolt Corgon sörökkel felszerelkezve kiültünk Danival és Krisztával a helyi Városligetbe közel a zenepavilonhoz és a padokon alvó hajléktalanokhoz. visszafelé összefutottunk a többiekkel a Maestro nevű, legalábbis a Budweiser mellett a Maestro nevű helyi sört csapoló egységbe, ahol megkóstoltuk a M-t, aminek a habja a legfinomabb, de tényleg.. ja, közben még egy kihalt utcácskában (gyakorlatilag a főtér kivételével az egész város kihalt) fotózkodtunk az egyik kortárs képzőművész térinstallációjánálaztán egy rövid délutáni sziesztát követően megestebédeltünk az előző napi étteremben (bableves és sült csirkeszárnyak), onnan felkerestük a Sörház nevű emeleti terasszal megáldott, fiatalos kocsmát, ahol 25 fajta sört csapoltak (de csak egy volt kedvünkre való), és ahol Évi két Sex Pistols számmal lepett meg a zenegépbőlinnen a város (vagy talán egész Szlovákia) legrégebbi éttermébe ültünk be, de csupán egy-egy korsó sört ittunk kóstolóba, mivel a legolcsóbb 1,69 euro volt, ami meglehetősen drága, a hely pedig afféle műanyagos dizájnnal volt agyonbaszva, hogy az egykori patina még csak nyomokban sem látsszon. ellenben az a félbarna sör ízlett legjobban valamennyi Kassán ivott serital közülonnan bevettük magunkat egy sörharapásra a Vörös Orrba (Red Nose, úgy tűnik, a szlovák nyelvvédők még nem kötelezték a helyi vendéglátósokat, hogy szlovákul, esetleg magyarul is kiírják az egység nevét), ahol öten ötfélét ittunk a lehetséges 24-ből, én Danira hagyatkoztam a rendelésnél, kért is nekem egy korsó barna, kávés csokoládé ízű italt, hadd ne mondjak semmit. természetesen a második estét is a Gólemben zártuk, csak jóval korábban, mint az elsőtvégül zárja kassai kirándulásunkat egy Csajkovszkij utcában fotózott, amúgy Szlovákia-szerte elterjedt háztípus, ami annyira egyszerű, hogy már bájos. forma és szín szinte mindenütt megegyezik. ha nem botlanék valamennyi szlovák településen hasonlóba, esküszöm, csalódottságot éreznék..