ablakpárkány

bicikliztünk még húsvéthétfőn, hála anyósomnak, aki a Keszthelyen felejtett biciklis gyereküléssel aznap hajnalban fölutazott hozzánk, hogy tekerhessünk hármasban az utolsó ünnepnapon. tényleg, mi köze van a húsvéthoz a hétfőnek, azon túl, hogy a férfiak egy jelentős hányada idétlen versikék skandálása után pár csepp kölni (hol van már a vödör víz?) befektetésével annyi pálinkát vedelhet (hol van már a hímes tojás?), hogy aztán atomrészegen vánszoroghat haza az ünnepi ebédre? isten útjai, ugye nekünk mindenesetre remek élmény volt a DunaParty Megállóhelyen játszóterezni, palacsintázni és kávézni a napos délelőttön (bár jobban megnézve, lehet, hogy e kép nem is a Duna-parton készült, hanem a Sas-hegyen, egy játszótéren, jóval korábban, de mindegy is, legalább leírtam, amit a húsvéthétfőről gondolok. amennyiben Évi telepít a gépre egy képkicsinyítőt, folytatom a személyes blogírást, ráadásul tervezek egy afféle gyerekkori emlékeket feldolgozó sorozatot is. Kassa után kezdem