ablakpárkány

már karácsonyi dekoráció kápráztat, ami annyiban furcsa számomra, hogy jelzi: ilyen későn eddig még egyszer sem abszolváltam őszi biciklis óriáskörömet, ami mindössze az otthonról egy bizonyos budatétényi objektumig terjedő távolságot jelent, nagyjából 15 kilométert, csalinkázva 20-at télikabátban, kesztyűben, sapkában, sállal nem is fáztam, mi több, kimelegedtem kicsit. évente csupán kétszer látogatok ide, amikor óriáskörözök, tavasszal és ősszel, úgyhogy a tegnapi már szinte télinek számít, amit erősített, hogy most első ízben délután indultam, így visszafelé már sötétedett. ez az út kicsit meditatív jellegű mindig, átgondolom a dolgaimat, és idén is megállapítottam: alapvetően rendben van mindenez a kép még az üzletközpontba érkezésemkor készült, amikor kisétáltam a Campona megállóhelyig, és fotóztam egy ilyen naplementés, távolodó sínekes giccset. azért némi melankóliával gondolok csaknem nyolcéves keszthelyi vonatozásainkra, amit előbb a telekocsizás, aztán sajátautós utazásaink váltottak föl az utóbbi években. jó lesz január elején Bécsbe vonatozni!